Farcádi Botond
Megkezdődött. A hétvégén az első világháborúba való belépésének 100. évfordulóját ünnepelte Románia. Sajátos stílusban, ahogy szokták mifelénk az ilyesmit: felidézve a 100 évvel korábban történteket, a román hadsereg jelképesen átlépte a Kárpátokat, hogy meghódítsa Erdélyt.
Ezenkívül megemlékezéseket tartottak országszerte, Bukarestben katonák egy ortodox szentmise részeként ismételték meg a 100 évvel korábban tett esküt, Brassó belvárosában korhű viseletben és korabeli fegyverzettel vonultak a román katonák. Az államelnök pedig az alkalomhoz illő ünnepi beszédben méltatta a megvalósult nagy román álmot, amely meghatározta az ország európai útját. És ez csak a kezdet: a százéves román államiság megünneplése a következő két-három évben minden bizonnyal uralja majd a román közbeszédet és meghatározza a bel- és külpolitikai törekvéseket, irányt.
Azt már a grandiózus nyitány alapján is borítékolhatjuk, hogy az évforduló a legkevésbé sem a múlttal való őszinte szembenézésre, az elmúlt évszázad objektív kiértékelésére, esetleg az akkor a nagyvilágnak és a Romániában élő más nemzeti közösségeknek tett ígéretek felelevenítésére, számbavételére, teljesítésére, a mulasztások pótlására szolgáltat alkalmat. Miként azt a Kárpátokon való átkelés emléknapján tették, vélhetően továbbra is szemérmesen hallgatnak majd arról, hányszor is váltott tábort és szövetségest az akkori Románia csak azért, hogy Erdélyt megkaparinthassa. Arról is vélhetően hiába várunk valamiféle propagandamentes számbavételt, hogy mihez kezdtek e történelmi régióval, miként történhetett, hogy a nagy román államépítés során nem Ó-Románia két elmaradottabb vidékét zárkóztatták fel, de nacionalista, homogenizációs törekvésektől elvakítva a fejlett Erdélyt züllesztették balkáni szintre. S miként azt éppen a román nemzetállami törekvések és a kommunista diktatúra áldozatául esett szász közösségből származó államelnök is elmulasztotta megtenni, alighanem más vezető román politikusoktól is hiába várnánk, hogy felidézze, számonkérje, teljesítse a gyulafehérvári ígéreteket.
Az országban élő nemzeti közösségeket eddig is asszimilálni igyekvő, száz évét ünnepelni készülő Romániában a következő esztendőkben kétségkívül felerősödnek majd a nacionalista törekvések, erre pedig fel kell készülnie az erdélyi magyar elitnek is. A Romániára irányuló reflektorfény ugyanis alkalmat jelenthet arra, hogy felmutassuk a világnak, milyen ígéretekről feledkezett meg a százéves állam, miként sikerült kiiktatni, felszámolni az országban élő más nemzeti közösségek – a zsidók, a szászok stb. – nagy részét, s mily nagy erőkkel dolgoznak jelenleg is azon, hogy ugyanezt tegyék a magyarsággal is.
