Sokszor az sem elég… Az általános műveltség letéteményese ma a közoktatás, amely sokrétű ismeretanyagot követel a diákoktól – és mégsem működik. Túl korszerűtlenül követel túl sokat: széles körben művelt emberek helyett szorongó és frusztrált funkcionális analfabétákat termel… Ebben a modern világban újra kell fogalmaznunk közös ismereteinket, új kulturális kánon és konszenzus kell, amit nem az Akadémia ősöreg nagydoktorai, nem a parlament cinikus tolvajai, nem a tömegnyilvánosság hazug marketingesei határoznak meg. Ezt a konszenzust kell majd számonkérni a közoktatáson és a médián. Ha ez nem születik meg, az általános műveltség hiánya menthetetlenül atomizálni fogja a társadalmakat.” Az Új Bábel épül című, a Metropol magazin írásában így látja a helyzetet egy budapesti újságíró.
És így látjuk mi is, erdélyi magyarok, háromszékiek. „Naiv, aki azt hiszi, hogy a folyton változó oktatási miniszterek az egyetlen bűnösök e téren, hogy csak őket terheli a felelősség, amiért félanalfabéta nemzedékek egész sora kerül ki az iskola padjaiból… Sokunkat még kísértenek azok az idők, amikor a tájékozatlan, bólogató, ötletszegény embertípus kinevelése volt a cél…” – írja a Sínylődő oktatás című, a Háromszék napilapban megjelent cikkben Fekete Réka.
De az is igaz, hogy az általános műveltség alapkövetelményei közé tartozik nemzeted-néped történelmének, földrajzának minél alaposabb ismerete. És anyanyelved tisztasága, ápolása, védelme. Különben az Új Bábel épül című jegyzetben a modernitás defektust nem kapott volna!