A nap folyamán egy gazdaságban dolgoztak, istállótrágyát hánytak egy pótkocsira, nézeteltérés nélkül. Az említett idősödő férfinak sejtelme sem lehetett arról, hogy ez volt élete utolsó munkája, vitájuk ugyanis rövid időn belül felparázslott, és tettlegességig fajult: egyikük, egy 21 éves fiatalember egyetlen döféssel úgy szúrta bicskával nyakszirten nagybátyját, hogy az néhány bizonytalan lépés után összerogyott, és a helyszínen meghalt. Súlyos tette után azt mondta: ,,egy olyan ember életét vettem el, aki nekem soha egy rossz szót nem szólott". A hónapokon át előzetes letartóztatásban lévő férfit a megyei bíróság tizenhat év börtönbüntetésre ítélte.

Mi történt?

Gráncsa Lászlót, a bűncselekmény elkövetőjét még aznap este őrizetbe vették, előbb a helyi rendőrőrsre kísérték, majd Kézdivá­sárhelyen és Sepsiszentgyörgyön hallgatták ki. Az ügyészségen összeállították a vádiratot, a Kovászna megyei bíróságon három tárgyalást tartottak, a napokban megszületett az alapfokú ítélet is. A megyeszékhelyi rendőrség fogdájában eltelt hosszú hetek után már a feketehalmi börtönben tölti büntetését. Apjával együtt, ő más ügy miatt került oda.

Azon a február eleji napon Gelencén fagyos idő volt, az utcán még itt-ott jégfoltok csillogtak. Gráncsa László, aki állandó ,,munkásemberként" kereste kenyerét, több helybeli fűrésztelepen is dolgozott, de Magyarországon is megjárta magát, reggel felkereste Kocsis Lászlót, kerülne-e valami munka. Igen, ganyézni kellett, azaz istállótrágyát kihordani, s mivel Timár Géza kertjében több napszámosra volt szükség, Gráncsa szólt három első unokatestvérének ― akiket egyébként roma szokás szerint egyszerűen csak testvérként emleget ―, Bali Miklósnak, Gráncsa Zoltánnak és Kalányos Jánosnak, illetve nagybátyjának, Bali Zoltánnak, Miklós és Zoltán édesapjának. Őket kereste, nem máshoz fordult, hiszen családtagok, s jó viszonyban voltak. Dolguk végeztével, mielőtt hazamentek, délután négy óra körül a felszegi boltban még megvettek két liter bort, az körbejárt, „egy-egy szájjal" ittak belőle. Aztán bekövetkezett az, ami mindannyiuk életét visszafordíthatatlanul megváltoztatta: Bali Zoltán tragikus körülmények között elhunyt, Gráncsa Zoltán, Bali Miklós és még két testvérük egy elkerülhető, értelmetlen vita után apa nélkül maradt, míg a tettes, Gráncsa László súlyos lelkiismerettel néz hosszú börtönévek elé.

Mi történt? A körülmények, a tények pontos ismerete minden bűncselekmény besorolásánál fontos; Gráncsa Lászlót ütlegeléssel és minősített emberöléssel vádolták, utóbbi 15-től 25 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. Jogi értelemben viszont az a döntő, hogy ki mit tud bizonyítani. Ám arra a kérdésre, hogy pontosan mi, hogyan és miért történt, a felek két, egymástól élesen eltérő magyarázattal válaszoltak.

Rokonok

Gráncsa Zoltán 34 éves; elhunyt édesapja, Bali Zoltán nagybátyja volt Gráncsa Lászlónak, utóbbinak az apja ugyanis édestestvére Zoltán néhai édesanyjának, aki korábban, viszonylag fiatalon halt meg. Rokonságuk, kötődésük azonban összetettebb: Zoltán felesége László édesanyjának testvére. ,,Se apáról, se anyáról vele nem voltam idegen" ― fűzi hozzá Gráncsa László. Két unokatestvére, Zoltán és Miklós többnyire az anyaországban keresi kenyerét, nem könnyen, előfordul, hogy kitolnak velük. Gelencéről egyébként a vállalkozó szellemű romák rendszeresen járnak Magyarországra, piacokon is kereskednek. A 21 esztendős, hét osztályt járt s magát állandó ,,munkásemberként" meghatározó Gráncsa László is azt mondja, sokat dolgozott Magyarországon, két évig Kecskeméten, egy csemetésben tevékenykedett, gyümölcsfákkal foglalkozott, s arra készült, hogy most, február közepétől is visszamegy. Nem így történt.

Gráncsa Lászlóék öten voltak testvérek, ám legidősebb bátyjuk még gyermekként elhunyt, vízbe fulladt; nagyon rég történt, akkor csak nagyobbik nővére, Éva volt meg, ő most 26 éves. ,,Mi négyen vagyunk ― meséli László ―, két lány- és két fiútestvér, apánk a börtönben. Édesanyám mellett most a nagyobbik fiútestvérem él otthon, és nagyobbik nővérem nyolcéves kislányával, őt mi neveltük, főképp én." Amikor az apja ― aki most szintén a feketehalmi fegyházban ül ― kórházba került, s a fiútestvére Magyarországon volt, ő gondoskodott a családról. Állítja, apját azért zárták be, mert Magyarországon állítólag ,,megkéselt egy férfit", viszont ez utóbbi ,,most bevallotta az ügyészségen, hogy beleesett a bicskába, nem apám szúrta meg, így most már apámnak sok esélye van, hogy kiszabaduljon". László egyébként nem tartja magát agresszívnek, akkor sem, ha megiszik egy-két pohárral, de elmondja, ,,vannak problémáim az idegekkel, mert többször voltam fejen ütve, vannak sérüléseim, gyerekkori dolgok, de azért tudok uralkodni magamon".

Meg volt nősülve ― magyarázza, aztán hozzáteszi, szóhasználatában ez csak annyit jelent, hogy barátnője volt, együtt éltek. ,,Nem is váltam el a feleségemtől, ő január elején az édesanyjával kiment Magyarországra pénzt keresni." A lány fiatalabb nála, 17 éves, de már öt éve ismeri. Nem vesztek össze: ,,tartottam vele a kapcsolatot, telefonált haza, én is felhívtam". Azt mondja, lelki békében élt önmagával, voltak céljai: feleségül akarta venni ezt a lányt, mert ,,nagyon szerettem, s most is szeretem". ,,Ő nem hagyott ott engem, az volt az álmom, hogy ha kimegyek Magyarországra, és ha annyi pénzt keresek, veszek egy autót magamnak, kijárom a sofőriskolát. Nekem ez volt az álmom: családot alapítani, jó emberként viselkedni"...

Vallomások a bíróságon

A vádiratban foglaltak megegyeznek azzal, amiről sértett félként Gráncsa Zoltán az első, március 10-i tárgyaláson beszélt. A bíró kérdésére, hogy kér-e kárpótlást, azt válaszolta, neki nem kell pénz, vonják felelősségre, töltse le a börtönt, ugyanakkor az elhunyt lánya, Bali Zita 7000 lejes kártérítési igényt jelentett be.

Az első tárgyaláson a vádlottal tolmács révén ismertették az ügyészség vádiratát. A dokumentum szerint, miután az öt érintett 16 óra körül befejezte a munkát, Kocsis Melinda, Kocsis László felesége 30 lejjel fizette ki Gráncsa Lászlót, a többieknek viszont nem adott pénzt, mondván, várják meg, amíg férje hazajön. (Ezt a második tárgyaláson, április 7-én Kocsis Melinda megerősítette, megjegyezve, hogy a többiek szénáért dolgoztak; nekik azt mondta, menjenek haza, amikor hazajön a férje, megkapják jussukat. Munka után mind az öten bent jártak nála, semmi különöset nem vett észre rajtuk; nem volt köztük nézeteltérés; hármuknak töltött egy-egy pohár bort, ketten nem kértek; miután kiléptek az ajtón, nem látta, mi történik tovább. Aztán mintegy óra múltán berohant hozzá Bali Miklós, arra kérve, telefonáljon a rendőrségre és az orvosnak, mert édesapját megkéselte Lacika, és lehet, már meg is halt. Értesítette a rendőrséget; s mint mondja, a történteket ,,egy véletlen pillanat" eredményének tartja, nagyon megérintette; ráadásul régebb, amikor helyettes tanítónőként dolgozott, számára jó élmény volt cigány gyermekekkel foglalkozni, mert ,,nagyon hálásak".)

A vádiratban továbbá az áll, hogy Gráncsa László adott öt lejt Bali Zoltánnak, vásároljon egy üveg bort, majd nemsokára Gráncsa kijelentette, hazamegy, s megveri az anyját, mert miatta hagyta el az élettársa; Bali Zoltán csitítani próbálta, de erre Gráncsa László úgy megütötte, hogy Bali leesett a földre; majd felkelt, s a korosodó férfi visszament az üzletbe cigarettáért. Fia, Gráncsa Zoltán eközben azt kérdezte, mi baja az apjával, mire unokatestvére váratlanul bicskával megsebesítette homlokán, ezután Gráncsa László a boltból kifelé tartó nagybátyját szúrta nyakba, halált okozóan. A vádiratból idézettekről Gráncsa László nem kívánt nyilatkozni, fenntartotta korábbi vallomásait, miszerint tettét önvédelemből követte el, s közölte: nem ért egyet a 7000 lejes kártérítés kifizetésével. (Jogilag egyébként az önvédelem fogalma nem létezik, a büntető törvénykönyv a ,,jogos védelem" kifejezést használja. Szakmai vélemény szerint jogos védelem esetén ― vagyis ha a támadás és a védekezés arányban áll egymással ― figyelembe veszik az esetleges enyhítő körülményeket, viszont a büntetés nem enyhíthető korlátlanul, az elkövető semmiképp sem mentesíthető a felelősségtől.)

Gráncsa Zoltán vallomásában kijelentette, ő is fenntartja az ügyésznek adott nyilatkozatát. Idén február elsejéig első unokatestvérével, Gráncsa Lászlóval jó kapcsolatban álltak, aznap sem volt nézeteltérés köztük. Állítása szerint az istállótrágya kitakarításáért ők négyen nem pénzt, hanem szénát kértek Kocsiséktól. Úgy tudja, munka után Kocsis Melinda kifizette Gráncsa Lászlót, a szénáért pedig várták a férjét; ezalatt adott oda Gráncsa László öt lejt az édesapjának, hogy vegyen két liter bort; az üzlettől öt méterre ittak ,,egy-egy szájjal", majd Gráncsa László megjegyezte: ,,hazamegy, megveri az anyját és a testvérét, mert ők hajtották el élettársát". Bali Zoltán nyugtatni próbálta, ,,édesapa szólt, te gyerek, apád a börtönben van, viselkedj rendesen", mire Gráncsa László úgy arcon ütötte nagybátyját az öklével, hogy az leesett a földre. A három fiatal közül egyik sem avatkozott közbe, ,,nem szóltunk semmit", majd miután Bali Zoltán felkelt a földről, s visszament cigarettáért az üzletbe, Gráncsa Zoltán azt kérdezte unokatestvérétől: ,,miért ütötted meg édesapámat?" Erre Gráncsa László ― folytatta vallomását Gráncsa Zoltán ― zsebéből kikapta a ,,gombos bicskát", és az élét kinyitva, alulról indított mozdulattal megütötte homloka jobb felén, látható sérülést okozva; térdre esett, majd amikor apja jött ki az üzletből, Gráncsa László a lépcső előtt nyakba szúrta, majd elfutott. Társai, Bali Miklós és Kalányos János csak néztek, nem avatkoztak közbe; apja annyit mondott még neki, ügyeljen magára, aztán meghalt ― magyarázta Zoltán, hozzátéve, hogy a bicska a Lászlóé volt. Elmondása szerint a vádlott és az édesapja jóban voltak. De akkor miért történt mindez? ,,Ennyiért, az asszonyért" ― válaszolta Gráncsa Zoltán. A kérdésre, miszerint a vádlott önvédelemre hivatkozik, megjegyezte: ,,nem igazság, még egy pofont sem adtunk".

A 22 éves Kalányos János (az ő apja és Gráncsa László apja testvérek) április 7-én a bíróságon arról beszélt, hogy ő is pénzért, 30 lejért dolgozott, csak a másik három kért szénát, de ő nem kapta meg a napszámot. Ő is, akárcsak Bali Miklós, ugyanúgy mesélte el a történteket, mint Gráncsa Zoltán. Kalányos szerint is jó volt a viszony köztük, ,,nem tartottunk semmi haragot", akkor, pénteken délután sem sértegették egymást, de most Gráncsa László azért haragudott meg rájuk, mert be akarnak avatkozni az ő életébe, ezért bicskával ,,elvágta" Gráncsa Zoltánt, aki térdre esett, Bali Miklós pedig kiabálni kezdett, ,,megszúrta a testvérét Lacika". Gráncsa László megrémült, elkezdett szaladni, s a bolt előtt meglátta Bali Zoltánt, aki azt kérdezte, miért szúrta meg a fiát, erre ,,elkapta mellen, és bele is ütötte a bicskát, majd hazafutott". Ezután Kalányos János is elrohant: ,,megijedtem". Bali Miklós azt is megemlítette, hogy aznap, miközben dolgoztak, Gráncsa László többször beszélt telefonon a Magyarországon lévő barátnőjével, emiatt ideges volt.

Gráncsa László a konfliktusról

Február elsejéig Gráncsa László — későbbi vádlott, mostani elítélt — büntetlen előéletű volt. Szikár, nem túl magas, kis körszakállt visel; egyszerű öltözékben mesél a megyeszékhelyi rendőrség fogdájában a történtekről. Az ő változatát, természetesen. Eszerint: Timár Géza kertjében dolgoztak reggel fél kilenctől délután négyig, munka közben nem történt semmi, nem szólalkoztak össze, tízen (mert rajtuk kívül ,,magyarok" is voltak) megittak két flakon bort, de ― s ebben minden érintett egyetért ― sem ezután, sem a későbbi, rövid italozás után nem voltak részegek. Mint Gráncsa László mondja, ,,ők ― azaz nagybátyja és három unokatestvére ― nem is szénáért dolgoztak, hanem pénzért, ugyanúgy mint én." Amikor végeztek, a főnök, azaz Kocsis László nem volt otthon, s azt mondta a felesége, várjanak, amíg hazajön, ő majd fizet, mert vele egyezkedtek. Kimentek, a felszegi részen várakoztak tíz percig, s ,,Gráncsa Zoltán elkezdte nekem magyarázni, hogy a hölgy kifizette nekem az ő részüket is, de én nem akarom nekik odaadni". Gráncsa László erre visszament Kalányos Jánossal, bementek a konyhába, ahol Kocsis Melinda leszögezte ― Gráncsa szerint ―, hogy ,,nem adott nekem pénzt". Kint Kalányos János közölte ezt a többiekkel, rövid ideig elcsendesedtek. ,,Gráncsa Zoltán megkérdezte ― folytatja Gráncsa László ―, van-e pénz nálam? Mondom, van. Kért, adjak tíz lejt, vegyen egy flakon bort, s az édesapjának egy csomag szivarat. Adtam is, azt mondták, ha a főnök megjön, visszafizetik. Nem is Bali Zoltán ment be az üzletbe, hanem Kalányos János, ő vette meg a bort is, meg a cigit is."

A bolttól mintegy tíz méterrel feljebb mentek, megálltak egy kapuban, ittak egy keveset, mire ,,Bali Miklós elkezdett nekem magyarázni, hogy én dörzsölt vagyok, mert elvettem a pénzüket". Erre azt válaszolta: ,,Fiúk, megvárjuk a főnököt, ott lesz a felesége is, s akkor szemetekbe mondják, nem adtak pénzt nekem, és majd ott kifizetnek." Kötekedett vele, vitatkozni kezdtek, de László még megjegyezte, ,,hagyjuk félbe, testvérek vagyunk, nem szép, hogy egymással civakodjunk".

Innentől kezdve felpörögtek az események: Gráncsa László állítása szerint egyre jobban összeszólalkoztak: ,,Gráncsa Zoltán kikezdett velem, provokált, s így történt, minden ebből kezdődött, mert elkapott mellen". ,,Összefogóztunk", noha addig ,,nem volt harag köztünk, jóban voltunk". ,,Ő kirúgta a lábamat, akkor még tél volt, és sík volt az út, mindketten leestünk a földre. Volt egy szürke polárszvetter rajta, annak a zsebéből esett ki a bicska, amikor leestünk a földre. Ő elejtette a bicskát, én megláttam, és felvettem. Amikor ő kelt volna fel, hozzám akart ütni, én a bicskát nem nyitottam ki, hanem a bicska fokával csaptam meg, a jobb homlokán. Erre mind a hárman nekem szöktek, összeverekedtünk. Ebből adódott minden. Ütöttek, vertek, húztak a földön, én is visszaütöttem, de egyáltalán nem volt esélyem, már mentségemre mondva, mert ők szerintem azt akarták, hogy teljesen kikészítsenek engem." ― Miért? ,,Hát én ezt nem tudom, de ha nem akarták volna, amikor én összevesztem Gráncsa Zoltánnal, akkor nem szöktek volna mindhárman rám, ha nem akartak volna komolyabb bajt." ― Miért nem csak az öklével ütött? ,,Az ember nem gondolkozik olyankor. Támadtak mind a négyen, még lélegzetet venni sem volt időm, amikor láttam, hogy egyik innen, a másik onnan üt. Amikor keltem volna fel a földről, az édesapja nekem szaladt, és egy kővel fejbe akart ütni. Arra nyitottam ki a bicskát, és ahogy ütni akart, lefogtam a kezét, és meg is szúrtam. Megijedtem, mert elgondoltam, istenem, ha azzal a kővel meg talál csapni, az agyam kiloccsan. Gondoltam, megsebesítem, és békén hagynak. Beismerem, én tettem, de önvédelemből, s nem a bolt lépcsőjénél szúrtam meg, hanem az úton. De nem úgy akartam, hogy haljon meg, mert én a mai napig is úgy sajnálom, s ha lehetne, helyet cserélnék vele, mert egy olyan ember életét vettem el, aki nem érdemelte meg. Én akkor nem is tudtam, hogy az öreg Bali Zoltán meghalt, nekem a helybéli rendőrségen mondták meg, amikor letartóztattak, s akkor sem hittem el."

A verekedés idején még világosság volt, s Gráncsa László szerint mások, ,,többen, magyarok" is látták, mi történt. ,,Volna nekem tanúm, csak nem mernek miattuk tanúskodni, ilyen dolgokba nem szoktak belekeveredni." Április 7-én a bíróságon, a második tárgyaláson ― ügyvédje kérdésére ― azonban Gráncsa László csak egy nevet említett, az illetőt azonban az ügyészség képviselője nem fogadta el tanúként, mondván, nem volt a helyszínen, hanem utólag értesült a történtekről.

Gondolatok a börtönben

„Nem igaz, hogy azt mondtam, hazamegyek, és megverem anyámat és a lánytestvéremet, mert elkergették a barátnőmet. Az nem igazság, amit ők mondtak, hogy a lányt anyámék zavarták el. Hogy is képzelnek ilyent, egy szülőre kezet emelni? Ez hülyeség." ― cáfolja unokatestvérei állítását. (Ezt egyébként Gráncsa László 46 éves anyja, Gráncsa Éva is visszautasítja, mondván, őt ,,nem bántotta" és hogy ,,hamissággal vádolják", ő nevelte, tudja, milyen; sem őt, sem lánytestvérét nem bántotta.) ,,Köztünk ilyesmi nem volt ― folytatja László ―, jó viszonyban vagyok édesanyámmal, hát ők látogatnak, ha én rossz viszonyban volnék velük, akkor a szüleim sem vonzódnának hozzám, és nem törődnének velem, nem jönnének és nem látogatnának rendszeresen, minden héten itt vannak, amióta bent vagyok."

,,Mindenkinek ugyanazt mondom a történtekről, ha csak kitaláltam volna azt, amit az ügyészségen mondtam, minden szót nem tudnék ugyanúgy elismételni." Arra az állításra, miszerint Bali Zoltán azt mondta neki, hogy nyugodjon meg, mire ő megütötte volna, Gráncsa László azt válaszolja: ,,nekem mondja a jót, és annak ellenére én megütöm? Hát ez hogy jön ki, ha nekem valaki mondja a jót, akkor én üssem meg az igazságáért?"

Visszatérő sajnálkozása mellett ― ,,ehhez nincsenek szavak, hogy elmondjam, mennyire sajnálom azt az embert" ― Gráncsa László többször ismételgeti: ,,Bali Zoltán a fia miatt halt meg, s én miatta kerültem börtönbe". Szerinte unokatestvérei nem mondanak igazat. ,,Abból van nekik előnyük, hogy ők vannak hárman, s én egyedül. S most már akármivel vádolhatnak, egyértelmű, hogy vádolnak, hiszen az édesapjukról van szó, én is ezt tenném a helyükben... De nagyon jól tudják, hogy mi az igazság, szerintem, ha bevallanák az igazságot, nekem is jobb lenne, és nekik is. Az apjukat már nem lehet feltámasztani; nagyon sajnálom; ha lehetne, odaadnám az életemet, hogy ő élhessen... "

Azt kérdi, miként tanúskodhat két unokatestvére, aki részese volt a verekedésnek? ,,Bali Miklós, az elhunyt fia benne volt a verekedésben, verekedett ő is, hát ő hogy lehet tanú? Ezt nem értem, nem ismerem el őket tanúnak." ,,Ők vádoltak, hogy késes voltam, de nem jártam bicskával, ha késes lettem volna, ez idáig miért nem szúrtam meg senkit? Nekem még Gelencén senki sem tudja azt mondani, hogy megvertem, kést rántottam, vagy bicskát". Otthon minden hétvégén diszkóba járt, ,,Kovászna megyében olyan falu nincs, ahová el ne mentem volna diszkóba, tavaly is itt voltam Szent György-napokon, de idáig, ha olyan bicskás voltam, vagy olyan itkányos (részeges — szerk. megj.), akkor miért nem történt más faluban ilyen probléma? Mert általában ott szokott történni, csajok miatt, de velem soha nem fordult elő ilyen."

„És mondják, hogy elvágtam Gráncsa Zoltánt; s ezt végignézte az édestestvére meg az édesapja, hát hogy nézik végig, amikor én egyedül vagyok, ők pedig négyen; engedik, hogy én végezzem a dolgom? Hiszen, ha az én testvéremről lett volna szó, és elvágta volna a szemem láttára valaki, nem teszem zsebre a kezem, s végignézem, hogy apámat is ölje meg, hát nem így van? Hanem közbeavatkozok, mint ahogy Bali Miklós is tette, amikor a testvérét megcsaptam, majd következett Kalányos János, s utána jött az apjuk." Gráncsa László szerint az idős embernek nem kellett volna ugrania, s verekednie, hanem szét kellett volna választania őket, s egyiküket az egyik, másikukat a másik úton kellett volna elvinnie, s akkor ,,nincs baj".

Hogy min töpreng a zárkában? ,,Négyen vagyunk egy szobában, egy hónapig ketten voltunk. Sokat bánkódom, rossz, nagyon rossz, számomra pokol. Soha életemben nem hittem volna, hogy börtönbe kerülök. Még itt vagyok, de elvisznek Codleára (Feketehalom), ott van apám is. Apa meg a fia, egymás melletti szenvedése, ezzel édesanyámnak hagytunk fájdalmat. Mondtam, ne búsuljanak, jól vagyok, jól érzem magam, nem vagyok beteg, meg ilyenek, de azért egy szülő, szülő.

Tegnap is bejött anyám, kezdett sírni, olyan rosszulesett, amikor látogatás után ők mennek, s nekem maradni kell. Akkornap nem is vagyok jól. Nem tudom, hogy fog eltelni. A fiatal életem börtönben töltöm, amikor a legjobb korban vagyok, a legszebb pillanataimat bezárva élem." De odabent lehet sportolni, edzeni, kiengedik őket az udvarra is, fociznak: ,,valamivel elfoglalom magam, ahol lehet tévét nézni, ott vannak könyvek, szoktam olvasni". ― Az a lány, aki Magyarországon van, és akiről azt mondja, hogy szereti, ki fog tartani maga mellett? ,,Nem hiszem, úgy számoltam, tíz évet úgyis kell a börtönben ülnöm, tíz évig melyik nő vár? Akármennyire szeret, de szerintem nem vár rám, hiszen még fiatal, 17 éves. De ez engem nem érdekel, hogy ő nem vár ki, letöltöm a börtönt, van elég nő, azután is tudok életet kezdeni, meg családot alapítani"...

,,Sokszor elgondolom, hogy egyes testvérek mire is képesek, az embernek néha jobb egy jó barát, mint egy testvér. Biztos, hogy furdal a lelkiismeret Bali Zoltán miatt, s ha az időt visszahúznám, még egyszer azt a hibát nem tudnám elkövetni, ha látnám, hogy jön a kővel, hagynám, akkor már hagynám magam"...

Látni sem akarják egymást

Bár csak most ítélték el, Gráncsa László szeme előtt valahol mégis ott lebeg a szabadulás pillanata. ― Akkor majd mihez kezd? Hazamegy? ,,Nekem nem lesz jó Gelencén. Az unokatestvéreimnek fáj az apjuk, s nekünk ez örökös harag. Soha nem leszünk jó viszonyban. Már nem fogok tudni leülni ezekkel az emberekkel egy asztalhoz, de nem is akarok. Bizonyára ők sem, de én sem... Még látni sem akarnám őket, megyek, míg a világ, másfelé, amikor megszabadulok, csak ne lássam őket. Ez úgysem fog köztünk jól alakulni. Azt fogja az egész falu mondani, gyilkos vagyok, szándékosan tettem. Az embernek ez nem esik jól, akármit is követett el." ― Gyilkosnak érzi magát? ,,Nem, ha annak érezném magam, nem ezt az egyet követtem volna el, hanem többet. Ez véletlen volt, én nem számítottam, hogy gyilkoljak, nem vagyok az a típus."

Unokatestvérei minden állítását visszautasítják, és egyhangúan mondják: ők sem akarják látni Gráncsa Lászlót, nem akarnak beszélni vele. Gráncsa Zoltán azt is cáfolja, hogy ő provokálta volna Lászlót. Pár rövid, ám indulatos megjegyzés egymás felé a tárgyalóteremben — ennyi a rokoni viszony néhány végső láncszeme.

Az ítélet

Gráncsa László végig, még az utolsó szó jogán is önvédelemre hivatkozott, miközben nem tagadta, hogy ő ölte meg ― véletlenül ― Bali Zoltánt. Ügyvédje, Adriana Munteanu az utolsó, május 5-én tartott tárgyaláson azt kérte a bíróságtól, legyenek tekintettel az enyhítő körülményekre, illetve az eseménysorra.

Május 14-én kihirdették az ítéletet. Pusztai Miklós bíró, a megyei bíróság szóvivője szerint a kiróható büntetés alsó határa tizenöt év ugyan, de mivel két bűncselekményről van szó (a minősített emberölésen kívül egy másik felet is sértett, illetve ütlegelt), a bíróság alapfokon tizenhat év börtönbüntetést, illetve bizonyos jogok nyolc évig tartó korlátozását állapította meg. Enyhítő körülményekre azért nem lehettek tekintettel, mert a vádlott két bűncselekményt követett el ittas állapotban, nyilvános helyen. Továbbá nem ismerte be a bűncselekményt, önvédelemre pedig nincs bizonyíték, s a 7000 lejes kártérítést sem térítette meg — tette hozzá. Gráncsa László ügyvédje fellebbezést javasol védencének.

Szokványossá vált jelenet Szentgyörgyön: Gráncsa László anyja és lánya siet ki a vasútállomásra, hogy elérje a Gelence felé tartó vonatot. Az elmúlt hónapokban ez heti rendszerességgel megtörtént, ezentúl Feketehalomra kell utazniuk. Panaszolják, nincs rokonságuk, aki melléjük álljon, ,,magyar szomszédoktól" kértek pénzt kölcsön, hogy be tudjanak jönni a tárgyalásra. Az anyja alig tudott valamit vásárolni fiának, mindössze két üveg üdítőt, tökmagot és csokis kiflit hozott. ,,Nagyon szegények vagyunk, többre nincs lehetőségünk." Szitál az eső, indulnak. Lánya, Éva még közbeszól: ,,Minket nem szolgált a szerencse, nincs munkahelyünk, nincs, hol dolgoznunk; nekünk soha semmi sem sikerült jól az életben..."