Demeter J. Ildikó
Meglepő csend fogadta az orosz államfő azon kijelentését, hogy a második világháború utáni rendezés felülvizsgálatában – többek között – Románia és Magyarország is érdekelt lehet. Ha egy eldugott székelyföldi község elöljárója vagy egy civil szervezet tagja beszél erről a nyilvánosság előtt, az egész román sajtó és több állami szerv is azonnal ízekre szedte volna, Putyin szavai azonban semmiféle, sem hivatalos, sem magánjellegű visszhangot nem váltottak ki, a román nemzet- és országféltők napok múltán is hallgatnak, az elemzőket Gabriel Oprea volt belügyminiszter szégyenletes süllyedése és az SZDP-ből nacionalizmusa miatt kirúgott Bogdan Diaconu pártjának hirtelen emelkedése foglalkoztatja, s bár utóbbiról többen is sejteni vélik, hogy oroszpárti – sőt, egyesek szerint egyenesen orosz titkosszolgálatok által irányított – szervezet, inkább ennek a szélsőséges ideológiája, mintsem a moszkvai üzenet miatt aggódnak.
Természetesen fontos arról beszélni, hogy milyen veszélyekkel járhat egy ilyen uszító, demokrácia- és jogállamellenes párt újbóli megjelenése, amely akár a mérleg nyelve is lehet az őszi parlamenti választások után alakuló többségben (nyilván az SZDP oldalán, amely nem bánja, ha ily módon Románia ismét a kilencvenes évek közepén találja magát), mégis furcsa, hogy a célzásokra is érzékenyen reagáló politikai közeg egyszerűen elengedi a füle mellett a hatalmát, befolyását kemény kézzel őrző és fenntartó Vlagyimir Putyin nyilatkozatát, amely aligha egyszerű vélemény, lehet figyelmeztetés is. Oroszország két és fél éve megsértette Ukrajna területi integritását, elcsatolta a Krím félszigetet, és bár ezt a nyugati államok nem fogadták el, a helyzet a közben bevetett gazdasági szankciók ellenére is ugyanaz maradt. Az ugyan nem valószínű, hogy NATO-tagállamokat is megtámadjon – Románia és Magyarország is az –, a történelmi döntések, egyezségek újraírása pedig nem a Kreml döntésétől függ, ám a viszály magjainak elhintésével is érhet el bizonyos eredményeket, tápot adhat a szövetségesek közötti bizalmatlanságnak és azoknak a sötét erőknek, amelyek Európa keleti határainak gyöngeségében érdekeltek.
Jó lenne azt hinni, hogy valami bölcsesség jele ez a némaság, de ebből nem sokat mutat a román politikai osztály: ha más nem, Traian Băsescu volt államfő mindig kész volt ingerelni az orosz medvét is, és kampánytémának is megteszi a putyini ötlet szigorú elutasítása. Még a külügyminisztérium sem adott ki közleményt, hogy tudassa: nem esedékes egy határrevízió, tiltakoznak a gondolata ellen is (kész szöveg van erre évtizedek óta) – de úgy látszik, mindenki mással van elfoglalva. Vagy ezt akarják elhitetni. Ez a süketség azonban megjátszottnak tűnik...
