Emléktúrával tisztelegtek szombaton Katrosában a kézdivásárhelyi 24-es székely határvadászok, valamint vitéz Mező Ferenc tartalékos zászlós, a Magyar Tiszti Arany Vitézi Érem kitüntetettje előtt, aki a Nyírponk és a Katrosa közötti térségben halt hősi halált 1944. szeptember 3-án. Az emléktúrát – amelyet jövőre ismét megtartanak – vitéz Szima Csaba kézdivásárhelyi helytörténész, az Árpád-vonal kiváló ismerője kezdeményezte és szervezte. Az Árpád-vonalhoz tartozó erődrendszer Katrosa-völgyi szakaszát 1940-ben építették, a futó- és lövészárkok, betonbunkerek maradványai és a géppuskaállások nyomai ma is jól láthatók.
A gyalogtúra tucatnyi résztvevője – zömében kézdivásárhelyiek és kézdiszárazpatakiak, valamint a Történelmi Vitézi Rend két tagja: v. Ambrus Ágnes és v. Kádár Edit – a Katrosa csárda előtt találkozott és indult el a tizenöt kilométeres útra hegyen-völgyön keresztül a Katrosa völgyzár, a Bellő-tetői cserefa kereszt, a Nyírponk és a Gombásbérc érintésével az egykori Árpád-vonal mentén. Katrosában, a Kászon vize és a Bellő-patak közötti 906 méter magas Bellő-tetőn található kettős cserefa keresztnél, az egykori parancsnoki bunker maradványai közelében tartották első pihenőjüket.
Délután a Kovászna és Hargita megye határában, az Árpád-vonal erődrendszerének északi részén, az egykori laktanyák századpontjának helyén álló Bellő-tetői nagy méretű kettős kereszthez értek, amelyet a 24. székely határvadász-zászlóalj elesettjei és dicsőséges helytállói tiszteletére állítottak 2013. augusztus 31-én. Itt csatlakozott hozzájuk vitéz Lázár Elemér, a Történelmi Vitézi Rend országos törzskapitánya és csíkszéki állományának három tagja, valamint v. Beke Ernő, a kézdiszéki állomány tagja.
Az emléktúra fő mozzanata a kettős keresztnél zajlott, ahol v. Ambrus Ágnes kézdiszéki székkapitány gondolatai hangzottak el nemzetről, hazáról, hűségről és helytállásról: „A Katrosa–Kászon térségében harcoló 24. határvadász-zászlóalj, a 67. határvadászcsoport-parancsnokság közvetlen alárendeltségébe tartozó 24/2. erődszázad katonái, kiemelten v. Mező Ferenc zászlós hűsége és helytállása elevenné vált a gyalogtúra alatt. A laktanyák, bunkerek, géppuskaállások, lövészárkok, katonasírok látványa a bejárt területen élővé tette az itt folyó harcokat, és azt, hogy a katonák reménytelen helyzetben, sokszoros túlerővel szemben is vállalták a küzdelmet. Elevenné vált v. Mező Ferenc hőstette is, hogy hű maradt esküjéhez, nem hagyta katonáit, majd egyedül is harcolt: mindhalálig. Bennünk is hasonló érzések születtek meg: őrizni az itt harcolók, elesettek és sebesültek emlékét, minél többet tenni azért, hogy a II. világháború itt zajló, hősies és egyben tragikus mozzanatát a közvélemény megismerje, ezért tovább kell bővíteni a bellői kettős keresztnél kialakított emlékhelyet. Ugyanakkor az az érzés is megerősödött, hogy kiálljunk és helytálljunk minden olyan helyzetben, amely a magyar nemzethez és a székely közösséghez való hűséget jelenti” – mondotta többek között v. Ambrus Ágnes. Az ünnepség koszorúzással és himnuszaink eléneklésével ért véget.
