Már jó ideje véget értek a helyhatósági választások, de úgy látszik, az RMDSZ és általában a másik két magyar párt is elégedett az elért eredményekkel, pedig az RMDSZ számára a 4,9 százalékos országos arány szerintem nem égbekiáltó siker. Ez alkalommal nem politikusokat, pártokat választottunk, hanem olyan embereket, akiket a közösség méltónak tartott, hogy a települést képviseljék négy éven keresztül.
Ez a megmérettetés egy barátságos felkészítő volt, politikai tét nélkül, de pár hónap múlva következik a nagyobbik, politikai felmérés, ahol erősebb ellenféllel kell szembenéznie mindhárom magyar pártnak, éspedig a magyar választópolgárokkal. Most fog eldőlni, hogy bekerülünk-e a parlamentbe, vagy – szövetkezve a győztes román párttal, amely majd a kormányt alakítja – ha szükség lesz ránk, talán ismét bekerülhetünk a kormányba is, de ehhez el kell érni az ötszázalékos küszöböt, ami a jelenlegi helyzetben nagyon nehéz lesz. Lássuk, miért:
Az RMDSZ 26 évig a parlament állandó tagja volt, és sok kormányban is részt vett. Miniszterei, sőt miniszterelnök-helyettese is volt, de mit ért el a magyar közösség? Minden választási kampányban szép célokkal rukkolt elő az RMDSZ vezetősége: anyanyelvhasználat, kisebbségi törvénytervezet elfogadása, állami magyar egyetem létrehozása, a magán- és egyházi javak visszaszolgáltatása, csak a legfontosabbakat említem – és a megvalósítás nulla. Minden választás előtt az autonómia volt a toborzó szlogen, de az utóbbi időben ez is elmaradt, hisz Kelemen Hunor RMDSZ-elnök szerint a székely ember nem is tudja, mi az autonómia. Nem akarok mindent összezavarni, de a tavalyi RMDSZ-kongresszus után Kelemen úr kijelentette, hogy a kongresszuson bemutattak egy autonómia-törvénytervezetet, amit majd átnéz egy jogi bizottság, hogy minden törvényes legyen, majd köztudomásra hozzák. Másfél év után vagy a bizottság nem végzett a munkájával, az ,,átvilágosítással”, vagy ha kész is van, nem tudják, mit csináljanak vele, kinek folyósítsák, kinek adják át: a parlamentnek, a kormánynak, az államfőnek? De mindegy, ugyanis a honatyák választási kampányban vannak, a kormányfő külföldi látogatásokon, az államfő üdül – így hát elteszik, hogy legyen régisége, mint Márton Árpád kisebbségi törvénytervezetének, amelynek benyújtása óta a képviselő úr már megőszült, de a törvény még sehol sincs...
Lőrincz Béla, Sepsiszentgyörgy