Tizenegy órakor vonult be a templomba a plébánosok népes serege, élükön Kis József zágoni polgármesterrel és Fejér László Ödön parlamenti képviselővel. A szentmisét a frissen kinevezett kovásznai plébános, Péter Arthur celebrálta. A kántori teendőket a zágoni búcsúk hagyományának megfelelően Fórika Balázs végezte.
Akik itt vannak, a hit okán is összetartoznak, Isten népének közösségét alkotják – mondta prédikációjában Péter Arthur. A nap ünnepeltjét, a Boldogságos Szűzanyát a legszebb, legtökéletesebb képmásként említette. Mint mondta, Mária születése napján az élet nem állt meg, nagy esemény volt, de mellőzött minden figyelemfelkeltést. Az ünnep arra is tanít, hogy éljünk rejtekben, maradjunk meg Isten árnyékában. A legnagyobb jel a jeltelenség – hangoztatta. Égi Anyánknak mindig tisztelettel tartozunk, de a földi életben is tisztelet jár az anyáknak – fogalmazta meg prédikációjában.
A szentmise végén Hölgyes Pál Zsolt zágoni plébános szólt a jelenlévőkhöz. Köszönetet mondott mindenkinek, aki eljött a zágoni búcsúra, azoknak is, akik a mindennapokban és ezen az eseményen is támogatták és támogatják a zágoni katolikus egyházközösséget, a templomot. Viszont keserű szájízzel jegyezte meg: ha megszámolnánk, hány zágoni katolikust találnánk a templomban, akkor siralmas lenne a helyzet.
A közösség a magyar himnusz eléneklése után vonult ki a templomból. Kürtőskaláccsal, kis itókával kínáltak mindenkit a templom előtt, a meghívottak a Mikes–Szentkereszty-kastély gabonásában közösen ebédeltek.