Dicséretes a háromszéki RMDSZ új törekvése, hogy szakít a hagyománnyal, és a parlamenti választásokra új arcokkal, listáján különböző ágazatokban szaktekintélynek számító személyekkel száll versenybe decemberben.
A napokban a befutónak számító helyek várományosainak névsorát is ismertették. Eszerint a képviselőházi lista vezetője politológus, külkapcsolati szakértő, erre bizonyára szükség van. A sorban a második jogász, tevékenysége ismert, az első helyen is lehetett volna. A harmadik ugyancsak jogász, de inkább politikus. Majd kiderül, mire képes. A szenátusban a két listavezető üzletember, illetve közgazdász. Mindkettő hasznos lehet.
Ha az RMDSZ komolyan gondolta ezt a felállást – és nincs okunk kételkedni ebben, még ha a végső szót a megyei küldöttgyűlés is mondja ki –, akkor arra is rávilágítottak, melyek (szerintük) a megye életének legfontosabb húzóágazatai.
Az utóbbi években a politikusok is a mezőgazdaságot emlegették Háromszék potenciális, egyik fő – ha nem a legfontosabb – gazdasági forrásaként. A lehívott támogatások, a vissza nem térítendő pályázati összegek is ezt mutatják, de lényegében a megye minden lakója részese az agráriumnak.
Sehol sem tükröződik viszont ez az RMDSZ parlamenti választási listáján. Mert ugyan a képviselőházi névsor negyedik helyére agrárszakértő kerül – itt két névről is szó van, a küldöttgyűlés fogja rangsorolni őket –, de borítékolni lehet, hogy nem lesznek befutó helyen. A szenátusi listán még ilyen súllyal sincs képviselve a mezőgazdaság.
Hadd említsük meg, mi történik a szomszédos Hargita megyében. Az ottani gazdákat képviselik a parlament mezőgazdasági bizottságában. Képviselőjük, szenátoruk hangsúlyosan kiáll a Hargita megyei gazdaérdek mellett (ami nem mindig azonos a háromszékivel), s szem előtt tartja a törvényhozás labirintusában. De az értékes információk is könnyebben eljutnak a szomszédba. Az ottani gazdák első kézből tudják, miféle törvényváltozások várhatók, milyen új pályázati rendszer forr a Dâmboviţa-parti politizálás bugyraiban, mik lesznek a „testre szabott” követelmények, hogyan, hol lehet terményt, állatot értékesíteni – és mindez nemcsak a szűk érdekkör számára elérhető, hanem a szomszéd megye gazdáinak széles rétege is számíthat rá. Mi tagadás, ezért is állnak jobban, főként az ottani kis- és közepes gazdák.
Nem lenne jó ugyanez a háromszéki gazdatársadalom számára is?
