Az Amerikai Egyesült Államok elleni 2001. szeptember 11-én elkövetett terrortámadások tizenötödik évfordulója alkalmával adódik a kérdés: biztonságosabb, kiszámíthatóbb lett-e a világ? Aligha.
Bár az akkori merényletek arra kényszerítették a magukat sebezhetetlennek gondoló amerikaiakat, változtassanak hírszerzési, illetve nemzetbiztonsági rendszerükön, s hadba is szálltak a terrorizmussal alaposan gyanúsítható államokkal, láthatóan annyi a változás, hogy az akkori al-Kaida után ma már az Iszlám Állam nevű terrorszervezet jelent erőteljes fenyegetést. És bár a CIA igazgatója, John Brennan úgy véli, a nagyszabású terrortámadásokkal szemben az Egyesült Államok ma nagyobb biztonságban van, mint tizenöt évvel ezelőtt, ám eközben Nyugat-Európa fenyegetettsége öltött ijesztő mérteket. Párizs és Brüsszel csak a legsúlyosabb merényleteket jelenti, de nap mint nap olyan történéseket jeleznek, amelyek tizenöt, húsz évvel ezelőtt szinte elképzelhetetlenek voltak. Például: Szerbiában várandós, 26 éves holland nőt fognak el, aki a gyanú szerint Szíriában akart az Iszlám Államhoz csatlakozni; a francia rendőrség egy 15 éves fiatalkorút vesz őrizetbe Párizsban, aki vélhetően merényletre készült; egyre több dzsihádista tér vissza Németországba, ugyanis az Iszlám Állam mind súlyosabb veszteségeket könyvel el Szíriában és Irakban – ilyen és ezekhez hasonló extrém történésekről értesül a kelet-közép-európai hírolvasó. S ha valaki azt kérdezi, mi lesz ebből, begyűrűzhet-e térségünkbe, mikor, hogyan lesz vége, joggal teszi.
Ugyanis a fejlemények aggasztóak, a migránsáradat is példátlan helyzetet teremtett. Ennek kapcsán jelentette ki Bakondi György, a magyar miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadója, hogy jelentősen romlott Nyugat-Európa biztonsági helyzete, és beigazolódott, hogy a tömeges, ellenőrizetlen illegális migráció és a közbiztonság között szoros az összefüggés. De ugyancsak Bakondi figyelmeztet: meg kell akadályozni egy új migrációs – akár Szerbiából vagy Bulgáriából Románia felé irányuló – vonal kialakulását. És egy ilyen forgatókönyv lehetősége már a Romániában élők ingerküszöbét is eléri, általa módosulhat viszonylagos védettségünk. Kérdés egyelőre, hogy a román hatóságok által elfogott egyre több határsértő kapcsolatba hozható-e vagy sem ezzel az esetleges útvonallal.
A nap mint nap érkező híreket személyes tapasztalatok egészítik ki: példátlan biztonsági intézkedésekkel szembesülnek a Franciaországba vagy Belgiumba utazók, amelyek ugyan kivétel nélkül a biztonságot szolgálják, ám testközelből erősítik a fenyegetettség érzetét. Az európaiak biztonságérzete megrendült, ilyen mértékű elbizonytalanodásra térségünkben a kommunizmus bukása óta nem volt példa, de a nyugatiak sem szembesültek hasonlóval a második világháború óta.
Félő, hogy a tizenöt évvel ezelőtti amerikai tragédia olyan folyamatot indított el, amelynek egyhamar nem lesz vége.