Fény és sötét örök viadala. Lágy ölelések és vad fellángolások. Finom mozdulatok, körben összeérő lángnyelvek, visszatérő álmok, háton megfeszülő izom, a csípő, amely. Szívdobbanás, egyre sűrűbben, egy elszabadult sóhaj. Kis ördögök a pálca végén, a karikán táncolva, a gömbön körbefutva. Csábítás, delej, igézet. Mélyen, valahol. Ahol elemi ösztönök, ahol a ráció megszűnik, ahol a holnap nem létezik. Csak a tűz, csak a lobogás. A megismételhetetlen pillanat. És újra elölről. A kimerülésig, de legalábbis a végtelenig.
Nő és férfi ősidőktől való küzdelme.
És örök időkre ítéltetett összetartozása.
Hiszen mi értelme a fénynek sötét, a sötétnek fény nélkül?