A diktatúra fénykorában a kovásznai szív-érrendszeri kórházban váratlan időpontokban, akár óránként többször is elvették a villanyt. Ilyenkor meg kellett várnunk, hogy feldübörögjön az áramfejlesztő, de annak leállításakor is, amikor visszakapcsolták „Iljics lámpását”, technikai áramszünet következett. Ilyen kényszerpihenő idején toppant be hozzám egyik kollégám, kezében magyarországi orvosi folyóirattal.
Valami érdekeset akarok neked mutatni, mondta és rányitott arra a képre, amelyet most írásomhoz csatolok. – Mit szólsz hozzá? Határozott mozdulattal ki is szakította a lapot és nekem adta. (Köszönet, István! – A sepsiszentgyörgyi dr. Albert főorvosról van szó!)
Amint megfigyelhető: zuhanyzófülkére emlékeztető plexiüveg-építményben fürdőruhás hölgy áll... ködben (!). Nyaka körül fólia szigeteli el a fejét a tartály zavaros tartalmától. Magyarázó szövegként ezt olvashatjuk: „A szárazjég fontos szerepet kapott a gyógyászatban. A szén-dioxid gázfürdőkezelés érszűkületes, reumatikus vérkeringési zavarokban szenvedő betegek kezelésénél jelentős”. A kép bal oldalán: „Szén-dioxid-ködkamra kezelés a budapesti Gellért Gyógyfürdőben.”
Mindenekelőtt nyomatékosan hangsúlyozom, hogy egy harminc évvel ezelőtti rekláminformációval nézünk szembe, továbbá, hogy a budapesti, Duna-parti Gellért Hotel 1937 óta a Nemzetközi Fürdőügyi Szövetség székhelye, a világszínvonalú balneológia fellegvára, amely a hatalmas épületkomplexumnak a nyugati szárnyában kapott helyet. A képen látható gyógyászati berendezés magyar szabadalom, hatásosságában ne kételkedjünk! Nyugat-Magyarországon, Kapuváron, a Lumniczer Sándor Kórházban dr. Ballagi Farkas (barátom) működtet hasonló gyógykezelést, nála vízszintes helyzetben fekszik a páciens. És ezek után tisztáznám a ködtermelő mechanizmust.
Ha palackozott szén-dioxidot hirtelen elszabadítunk, a számottevő nyomáscsökkenés okán – lokálisan – „szibériai” fagynál is nagyobb hideg keletkezik a csap körül. Az addig cseppfolyósan tárolt gáz a szabadban szilárd halmazállapotba billen. Ez az ún. szárazjég. Fehér, hóra emlékeztető anyag termelődik, amely a levegő vízgőztartalmát is magához fagyasztja. Ha erre forró vizet csepegtetünk vagy kevés gőzt fúvunk, hiteles köd termelhető, amelynek savas (szénsavas) a vegyhatása. De ezt a gyógyászati technikát a szabadalom tulajdonosai íme nem mofettának nevezték, hanem nagyon helyesen másként, ködkamrának. Hogy tisztában voltak-e a különbséggel? Természetesen! Ballagi doktor járt Székelyföldön!
Tíz esztendővel később, tehát már a romániai rendszerváltás után kereste fel a kovásznai szívkórházat egy magyarországi csoport Mátraderecskéről, Zám Ferenc polgármester vezetésével. A dr. Benedek Géza által kidolgozott, ún. kovásznai módszer, de ezen belül a mofettás gyógykezelés érdekelte őket.
A Mátráról tudni kell, hogy az egy kialudt vulkáni masszívum, tövében mofetták (tehát poszt-vulkanikus CO2-feltörések) vannak. Figyelemre méltó, hogy a mátraderecskei vendégeknek (köztük egy belgyógyász szakorvosnak) tudomásuk volt a Gellértben és Kapuváron működő ködkamrákról, de ők ennek ellenére a szó székelyföldi értelmében vett mofettát – földbe ásott medencében ülepített CO2 gázfürdőt – akartak létrehozni a Mátra tövében. Rövidesen felépítették és fel is avatták a monumentális gyógyközpontot, amelyben gazdagon felszerelt fizikoterápiás részleg is működik. Ezzel párhuzamosan a hatszáz éves múltú, de alapjában szegény palóc községben kiépült a panziórendszer is, mintegy koronát téve Zám Ferenc művére. És most kapcsoljunk a jelenbe!
Dr. Csáky Csaba egyetemi docens, a Mofettával, Széndioxid-terápiával az Egészségért Nemzetközi Egyesület elnöke, aki szeptember 9-én Kovásznán kerekasztal-megbeszélést tartott (lásd a Háromszék 7895. számában megjelent tudósításunkat) legelőször körülbelül a mátraderecskei csoporttal egy időben érkezett Kovásznára érszűkületes lábát kezeltetni, és huszonkét éve következetesen ide jár. Tisztáznom kell, hogy egyetemi docens, de nem orvos-, hanem gépészmérnök-professzor. Ennek ellenére az általa kezdeményezett/vezetett egyesület rövid időn belül elismerésre méltó egészségpolitikai sikert ért el: kivívta a (mátraderecskei) mofettakezelés költségeinek 85 százalékos TB-támogatását. De eközben saját maga által ásott csapdába esett!? A csapdahelyzetet – meglátásom szerint – az egyesület nevének második térfelén keressük, ott, ahol nemcsak a mofettaterápia elismertetését tűzik ki célul, hanem tágított értelemben a szén-dioxid-terápiát is örökbe fogadják. Ezzel Mátraderecskének, de dr. Ballagi barátjának is konkurenciát teremtettek.
Itt az ideje egy drámai kérdésnek: van-e különbség a székelyföldi értelemben vett mofetta és a mesterséges szén-dioxid-berendezések gyógyhatása közt? (Németországi, sőt francia klinikákon is már régóta alkalmazzák a hermetikusan záró zsákot, ebbe beleteszik a fájó lábat, kezet vagy akár az egész alsó testet, majd gondosan bekötözik a zacskó száját, és szén-dioxidot engednek bele. Sőt, a Francia Középhegység történelmi fürdőhelyein – ahol termálvizek fakadnak, de emiatt posztvulkáni CO2-tartalmuk kevés – odáig merészkednek, hogy márványedényben összekuporgatott mofettagázból fecskendővel szippantanak pár köbcentit, azt bőr alá injekciózzák, majd az így előidézett dudort szétmasszírozzák. Fájdalmas, sőt, életveszélyes ez a módszer, mert gázembóliát okozhat, így vélekednek a hazai fürdőgyógyász szakorvosok. De közülük is sokan átesnek a ló túlsó oldalára, amikor a mofettát „viagra-gázfürdőként” próbálják népszerűsíteni, holott nem etikus olyasmit állítani, aminek nincs klinikailag igazolt valóságtartalma.
...Nos, a fenti kérdésre visszatérve, igenis, van különbség a klasszikus mofetta és az ilyen-olyan ködkamrák-gázkabinok vagy az újabban Magyarországon szabadalomként bejegyzett „mofettacsizma” között, ami palackról felfújt lábzsákot vagy ilyesmit jelent. De ideje választ adnom az igazi mofettaterápia „felsőbbrendűségét”, komplexebb mechanizmusát illetően.
Kovászna – három évtizede tartó klimatológiai megfigyeléseink alapján – a Df osztályba tartozna W. Köppen 1936-ban megalkotott biofizikai rendszertana szerint. Sajnos, be kell ismernünk, hogy melegszünk és eközben „száradunk” is, egyre kevesebb csapadék hull Kovásznára, télen-nyáron. Tolódunk a Dw, Ds osztály felé. Drámai jövő, mert eközben erdőinket folyamatosan tarolják, de itt és most nem ez a lényeg, gyógyászatról beszélgessünk!
Az a beteg, aki például egy, a Bărăgánnak megfelelő Bh vidékről feljön kovásznai gyógykezelésre, már érkezése utáni órákban lereagálja a... „klímaváltozást”. Megkönnyebbül! Aztán másnaptól két héten át naponta belép a kovásznai módszer szigorú, órákra betáblázott gyógyprogramjába, amelyben természetesen a mofettakezelés is szerepel. A betegek túlnyomó többsége nem tudja, hogy a szén-dioxid, amelyben (álló helyzetben: ortosztatikumban!) 5–20 percen át gázfürdőzik, az az orvostudomány nyelvén légzési hormon. Azt sem tudhatja, hogy miközben a Tündérvölgy levegőjében mintegy 0,03 térfogatszázalék a CO2-tartalom, ő mofettázás közben ennek akár százszorosát szívja tüdőre, és ez pozitív következményekkel jár, mert nő a vérkörében az oxigéntelítettség. (G. Haldane és társai ezt a mechanizmust nyolcvan évvel ezelőtt tisztázták!) ...Sőt, csípőtől lefelé a gázüledékben álló test akár háromezerszeres szén-dioxid koncentrációval érintkezik a külső, normál légtérhez képest. A betegek azt sem tudhatják, hogy miközben a Tündérvölgy köbméternyi levegőjében csak 4–5 radon atom lézeng (ez a normalitás radioaktivitást illetően), a mofettában ennek több ezerszerese van jelen. És a szén-dioxiddal együtt a radon is betör a vérkörbe, szervezetünkben megtett útja „számon kérhető” a kilégzésnél. A Curie-házaspár által 1899-ben észrevett gáz áldásos hatásait (de figyelmetlenség esetén veszélyeit) évszázada ismeri a tudomány.
A közember azt sem tudhatja, hogy mofettázása közben ásványi eredetű aeroszolokat, ionizált levegőt szív be, de azt sem, hogy nyirokrendszerének, izzadtság-, illetve faggyúmirigyeinek működése vagy vérkörének nitrogéntartalma milyen modulációkat szenved a gázfürdőben stb... stb. (A dr. Benedek-emlékünnepség idején, a főtéri szoboravatáskor történt egy hangulatos mozzanat. Dr. Benedek Imre marosvásárhelyi orvosprofesszor a mikrofon előtt adott pillanatban épp a nitrogén szerepéről kezdett beszélni, mindaddig, amíg észrevette, hogy nem orvoskonferencia pódiumáról szól hallgatóihoz, és mosolyogva egyszerűbb okfejtések irányába fordult.)
Az igazi mofettaterápiáról – egy mondatba tömörítve a lényeget – elmondhatjuk, hogy a Föld geológiai őskorát szimuláló mikroklímát teremtünk (igen, évmilliókkal ezelőtt sokkal magasabb volt az atmoszféra CO2-tartalma), ebbe az „élményfürdőbe” helyezzük a beteget vagy akár az egészséges embert, „felturbózzuk” életműködéseit, sőt, szénsavas vízben is fürösztjük, majd hirtelen visszahívjuk a kovásznai Df. klímába, tornásztatjuk, sétáltatjuk, s végül kétheti következetes edzés után hazaengedjük őt a sokkal kegyetlenebb klímakörülmények közé.
Székelyföldön, ott, ahol Romániában legnagyobb a szegénység, az ún. „mofettás aureola” tizenháromezer négyzetkilométernyi földrajzi fedettséget jelent (Șt. Airinei – A. Pricăjan 1975). Jövőnket befolyásoló, stratégiai kérdés: Vajon megtörténhet-e, hogy a mofettákat, azok helyhez kötött gyógyhatásait, vagy akár a kovásznai módszert, borvizeinket... ilyen-olyan „feltalálók” ellehetetlenítik, elidegenítik tőlünk? Mert ha így haladunk, lesz mofetta-tangabugyi, mofetta vécécsésze vagy akár mofetta-gumióvszer is a közeljövőben! Mi már azt is megértük Kovásznán, ráadásul épp az Európai Carbocrenoterápiás Egyesület (AEC) konferenciáján, hogy francia vendégeink törvénybe foglalni javasolták a patikusok által vízből, ásványi sókból kevert oldatok és a természetben fakadó ásványvizek gyógyászati egyenértékűségét. Tehát: mit hozhat a jövő? Lenni vagy nem lenni! Ez a kérdés!
A Mátraderecskei Gyógyközpont egyik honlapján a következő, sokatmondó információra bukkantam. Olvassuk figyelemmel: „A Magyar Gazdasági Versenyhivatal panaszbejelentésre már vizsgálja, hogy jogosan használják-e a mofetta elnevezést a gázzal történő gyógyításra szakosodott vállalkozók. A szén-dioxid és radongáz gyógyhatású keveréke hazánkban csak Mátraderecskén van jelen a természetben, ám három északkeleti megyében több hirdetésben is az látható, hogy már nem kell Mátraderecskére utazni, mert helyben is lehet gyógyulni az általuk működtetett mofetta-kabinban.” Kedves Olvasóink! Mit szólnak hozzá?
Utóirat: A mofetta szó latin-olasz eredetű, Erdély birtokba vételekor a román fürdőgyógyászat honosította meg ezt a szakkifejezést. Addig pl. Kovásznán „gőzlőről” beszéltek.
