A szervezők láthatóan igyekeztek, hogy minél szélesebb kör számára kínáljanak valami érdekeset. Jól érezték magukat a gyermekek, akik számára kézműves-foglalkozást tartottak, a felnőttek pedig sportolhattak, Demeter Vilmosnak köszönhetően íjászkodhattak vagy éppen a lacikonyhások kínálatából fogyaszthattak. A déli órákban a legnagyobb érdeklődést a lovasesemények váltották ki. Bemutatót tartott a világrekordot elérő Pászka Lehel, aki a tavalyi Székely Vágtán szőrén ülte meg lovát, s vágtázva talált el tizenöt céltáblát nyílvesszőivel.
Pászka Lehelt követően a lovaikat és szekereiket a mindennapokban használó húsz legény vette át a terepet. A rönkhúzó versenyt egyes fogattal Bogyor Sándor nyerte, a kettes fogattal legjobban a köpeci Bocz Lajos teljesített (ő volt az egyetlen nem felsőrákosi, aki győzni tudott), a fogathajtást egyes fogattal Sólyom Gyula, kettes fogattal Ferencz Lénárt nyerte, a Rákos Vágtán pedig Deák-Gáspár Erik lett az első.
A kultúrházban Tordai Iluska bemutatta a bútorfestő tanfolyamon részt vevők által készített utcanévtáblákat, felléptek a rákosi hagyományőrző asszonyok és a fiatalok, ők néptáncot adtak elő.
Nagy érdeklődéssel fogadták a román közszolgálati televízió magyar adásának szerkesztőit, akik egy Labancz Frida által 1974-ben készített és most felújított dokumentum-riportfilmet, a Felsőrákosi asszonyokat hozták el bemutatásra. Gödri Ildikó szerkesztő elmondta: a film egyik főszereplőjének unokája, Pap Annamária egy régi fénykép alapján kezdett érdeklődni, s kiderítette, nagymamája mellett a hetvenes évek népszerű, az emberekhez hamar közel kerülő filmes, Labancz Frida látható. Ekkor kereste meg őket, s kérte, nézzenek utána, fellelhető-e az archívumban a bő negyven éve készült film. Mivel az ilyen kérelmeknek szívesen tesznek eleget – többek közt néhány éve a székelyszáldobosiak hasonló óhaját is teljesítették –, nekifogtak a kutatásnak, s meg is találták a valamikor adásba ment film rövidített, 33 perces változatát. A szerkesztők azt ígérték, nemsokára újabb filmmel érkeznek: a régi kollégák útját újból bejárva szólaltatják meg a hagyományokhoz és népviseletükhöz ragaszkodó, szépen szövő asszonyokat, de szó esik a férfi–nő kapcsolatáról és az asszony­kórus tevékenységéről is.
Hálaadásnapi istentisztele­té­ben Palkó Zalán Koppány a Mózes ötödik könyvéből vett igére alapozott beszédében dicsérte a földműves embert, aki törődve, verejtékezve, szeretettel műveli földjét, amely nemzedékek számára biztosította a betevő falatot. A VI. éves teológiai hallgató arra kérte a templom népét, mielőtt a föld gyönyörű csodáit elvennénk, mondjanak köszönetet Istennek azért a jóért és gondoskodásért, amelyben egész esztendőben részesültek. Mert Isten nélkül nincs áldás, áldás nélkül pedig nem fordul termőre semmi.