Milyen jó, hogy van egy ünnep, amikor megállunk egy pillanatra, és hálát adunk az Úr jótéteményeiért, életünk örömeiért – hangsúlyozza Buzogány-Csoma István szentivánlaborfalvi unitárius lelkész, aki a vasárnapi hálaadás okán azért is köszönetet mond, hogy sikerült megújítani a templombelsőt, a régóta javításra szoruló padok festett kazetta mellvédet kaptak, ráadásul az úrihímzésű régi terítők mintái köszönnek vissza ezekről, amelyek egykor díszítették a templomot. Tervezik azok felújítását is,  mivel a leheletvékony darabokat igencsak kikezdte az idő vasfoga.
A kazetták története igen érdekes: a lelkész házaspár részt vett a sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskola Pál Tünde vezette hároméves bútorfestő tanfolyamán, és végzős társaikkal, valamint néhány első és másodéves besegítővel döntöttek úgy, hogy a vizsgamunkát kihelyezett terepen, Szentivánlaborfalván készítik el, az alkotásokat pedig a gyülekezetnek ajándékozzák. Megkezdődött a faanyag beszerzése, a padok egyszínűre festése, Buzogány-Csoma István volt a főrajzoló mester, aki a padok méretéhez igazított mintarajzokat elkészítette, a festőcsapat alapozott és a színekkel követte a rajzolatot, a gyülekezet pedig családonként örökbe vett egy-egy kazettát, mintha téglajegyet vásárolnának, és így gyűlt össze a pénzalap az anyagokhoz. Mások ebéddel, vacsorával kínálták a közmunkás kazettafestőket.
Huszonhárom virágmintás kazetta díszíti mostantól a padokat, nemsokára a külső javítás is megkezdődik – a templom kördíszítése málladozik, azt kell leverni és kicserélni –, nem áll meg tehát a munka, de az élet sem a gyülekezetben, hiszen a szentivánlaborfalviak idén is részt vesznek novemberben a Dávid Ferenc-emlékzarándoklaton Déván, ahol Dávid Ferenc 1579-ben bekövetkezett haláláig szenvedett börtönbüntetést.