A mesebarangolásban a Hófehérke Napköziotthon középcsoportosai és a Mikes Kelemen Elméleti Líceum harmadikos diákjai vettek részt, ma és holnap újabb bejelentkezett csoportok próbálhatják ki leleményességüket a mese birodalmában, ahol együtt kell megoldani feladatokat, túljutni akadályokon. Nagy-Lázár József mesemester éppen ezt a csapatmunkát emelte ki, szerinte „az a gyönyörű benne, hogy összehozza a gyermekeket, tétje van a dolognak, végre kell hajtani feladatokat, végig kell járni a mese útját konkrétan, fizikailag is. Miközben a gyermekek egy előadásban csak szemlélői a történéseknek, ha meg is élik a bábszínházi előadást, itt élő szereplőkké válnak.”
Forró Viola, a Mikes Kelemen Elméleti Líceum tanítónője lapunknak elmondta, kicsi az iskola udvara, kicsik a tantermek, így kevés a helyük a játékra, éppen ezért ragadnak meg ilyen lehetőséget, mint amit a Cimborák Bábszínház felkínált. „Időt mindig kerítünk valahogy a játékra, egy kis jóindulattal beépíthető a tanításba is, hisz embertelen, hogy a gyermekek reggel nyolctól egy óráig üljenek a padban” – mondja a pedagógus. Rámutat három kisfiúra, akik a többiektől félrevonulva töltik az időt a múzeumkertben, és hozzáteszi, sajnos vannak gyermekek, akik inkább a telefonon nyomkodják a gombokat, nem kapcsolódnak be a csapatjátékokba.
A mesebarangolásnak vé­ge, a feladatok megoldásáért az a jutalom, hogy az okos leányt és a gyermekhadat fogadta Mátyás király, és csaptak akkora mulatságot, hogy annak híre eljutott holnemvolt meseországba is. Sebő Erika tanítónő pedig azt a jutalmat kapta, hogy tanítványai megölelték és odasúgták: – Köszönjük, tanci, hogy itt lehettünk.