Legfőbb ideje, mondhatnánk, hiszen útépítésben jócskán lemaradtunk a szomszédos államok mögött. De jó lenne hinni abban, hogy végre valami elindult, és halad is a maga útján! Csakhogy erre semmilyen biztosíték nincs, hiszen a parlamenti választások után új, politikai kormánya lesz az országnak, és könnyen lehet, hogy az keresztülhúzza a nehezen kiizzadt stratégiát, és új ötletekkel áll majd elő, amelyekből ugyanúgy nem lesz semmi, mint az eddigiekből.
Tizenkét éve még azt ígérte az akkori (szociáldemokrata vezérlésű) kormány, hogy Brassótól a borsi határátkelőig autópályán száguldozhatunk; négy éve lejárt az átadási határidő, és az ígért sztrádának alig tizenkét százaléka használható. Azt senki nem mondta ki, de a friss, tíz évre szóló közlekedési mestertervből megtudtuk, hogy az észak-erdélyinek nevezett autópálya bő egyharmadát, a Brassó–Marosvásárhely szakaszt már a tervekből is törölték. Közben elkezdték – és hazai viszonylatban mérve nagy sebességgel építik – a Szászsebes–Torda szakaszt, amiről szó sem volt, és tavaly ugyancsak váratlanul a Brassó–Bákó szakaszról kezdtek beszélni; emiatt került süllyesztőbe a sepsiszentgyörgyi terelőút. De hallgattak a Brassó–Comarnic szakaszról is, pedig a Prahova völgyén már csak éjjel lehet forgalmi dugó nélkül áthaladni. A romániai autóipar és a 4. páneurópai folyosó miatt sürgős Piteşti–Nagyszeben pálya több éve elakadt, a szakértői kormány nélkül ma is azon vitatkoznának, hogy kicsit jobbra vagy kicsit balra kanyarodjanak vele a térképen...
És nem jobb a helyzet a kisebb utakkal sem. A Háromszéken is átvezető 12-es országút felújítását 2009-ben kezdték el, de máig nem fejezték be, Kovásznára, Illyefalvára csak döcögni lehet – viszont leaszfaltozták a Páreng és a Bucsecs tetejét, minden különösebb ok nélkül rászabadítva a tömegturizmust a védtelen hegyekre.
A sort lehetne folytatni, de maradjunk helyben. Sepsiszentgyörgyön egyszerre két fontos utcát zártak le korszerűsítés miatt, és a forgalom máris elviselhetetlenné vált: csúcsidőben saroktól sarokig állnak a gépkocsik, teherautók dübörögnek a belvárosban, megnőtt a zaj, a légszennyezés, a balesetveszély, helyenként repedeznek a házak. Még elkeserítőbb a helyzet, ha belegondolunk, hogy két évig kell ezt tűrni, mármint legjobb esetben, ha sikerül betartani a kitűzött határidőt. De valószínűleg két év múlva sem lesz jobb, mert akkor más utcákat kell felújítani, és valódi, a várost teljesen elkerülő terelőút híján akkor is lakónegyedeken hajtanak végig a kamionok. Tíz évbe telik, mire a Háromszéken is áthaladó Brassó–Bákó autópálya megépül, ha azt is le nem fújják. Vajon mi marad addig a Cigaretta utca máris megrongálódott házaiból?
Nem kellene lemondani a sepsiszentgyörgyi terelőútról a majdani, nagyon bizonytalan autópálya miatt. Brassóban valószínűleg hamarabb lesz sztráda, mégis építik a körgyűrűt – mert szükség van rá. És nem azért, mert Brassó négyszer nagyobb: Sepsiszentgyörgy ugyanúgy kinőtte régi úthálózatát. Aki nem hiszi, álljon ki a néhai Sörözőhöz autót számlálni.