Ez az öt nap felkavarta a német kül- és belpolitikát. Nemcsak a politikusok, hanem Kína és a két ország gazdasági kapcsolataiban érdekeltek is lélegzet-visszafojtva figyelték, kikkel fog találkozni. Eleinte úgy tűnt, a német kormányból senkivel. Utoljára ugyanis tavaly szeptemberben lépett német földre, ekkor Angela Merkel kancellár fogadta. Ennek következtében átmenetileg megrendült a német—kínai diplomáciai viszony, és a találkozó a két ország gazdasági kapcsolataiban is válsághoz vezetett. Kína ezúttal is egyértelművé tette, sértésnek veszi a láma látogatását, azt pedig még inkább, ha a német kormány bármelyik tagja beszél vele. A legfontosabb közjogi méltóságok ezúttal nem is tudták/akarták fogadni: Angela Merkel igazoltan volt távol, épp Dél-Amerikában tartózkodott, Horst Köhler, a Német Szövetségi Köztársaság államelnöke nem ért rá, és a külügyminiszter, Frank-Walter Steinmeier naptárában sem volt már üres hely. Végül mégis akadt egy vállalkozó szellem.

Az SPD-s (Németország Szociáldemokrata Pártja) Heidemarie Wieczorek-Zeul fejlesztésügyi miniszter volt olyan bátor, hogy hétfőn fogadta a lámát, igaz, nem hivatalában, hanem a Brandenburgi kapu melletti Adlon Hotelban, azonban hangsúlyozottan nem magánemberként.

A német lakosság rokonszenvéhez azonban nem fért kétség. Az emberjogi kérdésekkel ugyancsak kesztyűs kézzel bánó országban nagy népszerűségnek örvend a láma erőszakmentességen és együttérzésen alapuló politikája. A Brandenburgi kapu mellett rendezett hétfő délutáni szimpátiatüntetésen a várt ötezres helyett huszonötezer fős tömeg gyűlt össze, és a címben idézett mondatot skandálta, mely magyarul annyit tesz: Én is tibeti vagyok.