Farcádi Botond
Hogy a demokrácia bajnokai a távolmaradást éltetik a vasárnapi kvótareferendum után, abban nincs semmi meglepő, hiszen ők azok, akik bojkottra buzdítottak, s a népszavazást magát is kárhoztatták, ördögtől valóként tálalva a demokrácia egyik alapintézményét. Gyurcsány Ferenc például már az őszödi beszédéből híressé vált mondatot sem szégyellte idézni, amikor arról beszélt, hogy győztek, „nem kicsit, nagyon”. (Valaki azért szólhatna neki, hogy a következő olyan győzelemmel, amelyhez nem kell szavazat, kiesnek az Országgyűlésből.)
Érthető is, hogy a vasárnapi kvótareferendum után mindenki győzelemről beszél: a megmérettetés belpolitikai jelentősége, hogy melyik tábor milyen támogatottságot tud felmutatni. Csak az nem mindegy, ki milyen alapon beszél sikerről. A Fidesz és a KDNP a kötelező betelepítési kvótákat elutasító voksok nagy számát hangsúlyozza: a közel 3,3 millió „nem” szavazat valóban jó eredmény, ha például a kormánypártok ugyanennyit hoznának az országgyűlési választásokon, azzal kiütéses vereséget mérhetnének az ellenzékre. A baloldali alakulatok számára az egyetlen esély, hogy belekapaszkodnak az urnáktól távol maradók számába, arányába, mintha bizony mindenki az ő táborukba tartozna, aki nem ment el véleményt nyilvánítani. Ami számukra kényelmetlen, arról nem beszélnek: hogy például nincs gyakorlati megoldási javaslatuk a migránsválság kezelésére, hogy a bojkott a demokrácia megcsúfolása, hogy nem tudják mozgósítani szavazóikat. Persze, a kormányoldalnak is el kellene gondolkodnia azon, hogy miért is lett jogilag érvénytelen a referendum, miért maradt 50 százalék alatt a részvételi arány, s milyen szerepet játszott ebben a meglehetősen agresszív, gyakorta primitív kampány, amelynek túlságosan kiélezett hangvétele saját híveik vagy potenciális támogatóik egy részét is elriaszthatta.
A legnehezebb csata azonban nem Magyarországon, hanem külföldön vár Orbán Viktorékra. Abban ugyanis biztosak lehetünk, hogy a magyar miniszterelnökkel szemben mindig igazságtalan baloldali média Orbán Viktor kudarcaként tálalja majd a kvótareferendum eredményeit, és nem a leadott 3,3 millió érvényes voksról, a kötelező betelepítésekre mondott nemek 98 százalékos elsöprő győzelméről, hanem az 50 százalék alatti részvételi arányról szólnak majd a hírek. S hiába egzakt tudomány a matematika, a számokkal jól tudnak zsonglőrködni Brüsszelben. A magyar kormány előtt álló legnagyobb kihívás éppen ezért az, hogy meggyőzze az európai elitet: a 98 százalék olyan erőt jelent, amellyel nem érdemes szembeszállni matematikai hókuszpókuszokkal. A 3,3 millió érvényes voks pedig jelen pillanatban olyan felhatalmazást jelent a kvótarendszer elvetésére és új eszközök keresésére a migránválság kezelésében, amilyenhez hasonlóval jelenleg egyetlen európai politikus sem rendelkezik.
