A megyei környezetvédelmi ügynökség összesítése szerint a legtöbb kárt a terményben és a haszonállatok körében a medvék, valamint a vaddisznók okozzák. Idén 62 medvetámadást jegyeztek, harminc esetben juhokat céloztak meg, közülük összesen 86-ot öltek meg, 23 alkalommal pedig szarvasmarhát pusztítottak el, szám szerint 25-öt. A medvék emellett a legjelentősebb kárt a kukoricaültetvényekben tették (több mint 22 hektáron megyeszinten), illetve összesen 41 olyan esetről tudnak, amikor általában mezőgazdasági terményben okoztak kárt.  Vaddisznókról 2016-ban 24 bejelentés érkezett, szintén a kukoricaültetvényeken taroltak, közel 15 hektáron.
A medvetámadások száma idén újból megugrott, októberig 102-őt jegyeztek, míg tavaly egész évben 56-ot. Az elmúlt hat évben 2014-ben regisztrálták a legtöbbet (124), míg a másik véglet 2010, amikor összesen 18 esetet jegyeztek. Négy évvel korábban ugyanakkor újból száz fölötti esetet jelentettek be, 2011 és 2013-ban pedig ötven körülit. Az ügynökség képviselői érdeklődésünkre kifejtették: ők csak részt vesznek a vadkárokat elbíráló bizottság munkájában, a kártérítési kéréseket az önkormányzatoknak kell továbbküldeniük a brassói erdészeti felügyelőségnek, az továbbítja a környezetvédelmi minisztériumba, innen már nem a helyieken múlik az ügyintézés. A kifizetések helyzetéről az érintett önkormányzatok tudnak többet, a hivatalnak ebbe nincs beleszólása, de leggyakrabban Bardoc, Sepsibodok, illetve Zágon községbe kell kiszállniuk bizottsági munkára.
Fodor István, Bodok polgármestere lapunk érdeklődésére kifejtette: minden évben összeírják az eseteket, a pusztítás mértékét, összeállítják az iratcsomókat (idén is elkészült már nyolc), és a felügyelettől is kérik a jóváhagyást, a kifizetések viszont siralmas szinten állnak. Több olyan gazdáról is tud, akik 2013 óta várják, hogy megtérítse a szaktárca a kárt. A vadállatok pedig tovább garázdálkodnak, múlt héten is megölt egy tehenet a medve. Fodor István ugyanakkor a kártérítési rendszer visszásságára is utalt, elmondva: egy gazda, akinek a medve megöli a tehenét, nemcsak az állatot veszíti el (amely önmagában 4–5000 lejes kárt jelent), de vele együtt, amennyiben vemhes volt,  a borjút, illetve a tejet, amit a szarvasmarha adott, és a tenyésztőknek járó támogatást, fejpénzt is. A kártérítés viszont csak az állat ellenértékét fedezi, ha egyáltalán megkapják azt is. Egy kisebb gazdálkodó számára hatalmas kiesést jelenthet, de ezzel senki sem foglalkozik – tette hozzá. Az elöljáró úgy véli, ilyen körülmények között felháborító, hogy az állatvédők, a minisztérium képviselői a kilövési kvóták csökkentéséről, sőt, befagyasztásáról beszélnek, a média is tele van ezekkel az álláspontokkal, miközben senkinek nincs pontos fogalma arról, mi a valóság a terepen. „Lassan ott tartunk, hogy az emberek kiköltözhetnek az erdőbe, a medvék pedig a faluba, ha már úgyis bejárnak háboríthatatlanul ” – fogalmazott.
Hasonló véleménynek adott hangot Kiss József, Zágon község polgármestere is. Az elöljáró szerint oda jutottak, hogy már a községközpontba is bejárnak a vadállatok, idén már 22 juh és öt más haszonállat vált a medvék áldozatává. Az önkormányzat össze­állítja a vadkárokról a jelentéseket, de esetükben is többéves a csúszás a kifizetések terén, még a 2014-ben jóváhagyott kártérítéseket sem rendezték. Kiss József szerint a mezőgazdasági területekkel is gond van, több idős gazda jelezte már, hogy lassan felhagy a föld művelésével, mivel sem a villanypásztorok, sem más módszer nem képes megállítani a vadat. A polgármester szerint a legnagyobb pusztítást ezen a téren ismét csak a medvék végzik, mivel a parcellákban mindent letarolnak, míg a vaddisznók esetleg csak megdézsmálják azt. Kiss úgy látja: a kilövési megszorítások, valamint a kártérítések körüli gondok oda vezetnek, hogy többen le akarnak mondani a gazdálkodásról, állattenyésztésről. Emellett az emberek is veszélyben vannak. Kiss József szerint a vadpopulációra vonatkozó adatok tévesek, a helyszínen kellene tájékozódni, de ez nem történik meg, mindenki csak jó távolról foglal állást a vadgazdálkodás kérdésében, a kártérítés terén pedig évek óta nincs előrelépés.
Balázsi Dénes, Bardoc község polgármestere, valamint Kolumbán Sándor alpolgármester érdeklődésünkre kifejtették: az erdővidéki településeken is hasonló a helyzet. Több olyan kártérítési esetük is van, ahol a gazdák három, négy éve várják a kifizetéseket. Volt, aki az ombudsmanon keresztül jogi útra terelte a kérdést, most is zajlanak egyes perek, mások későn, de végül megkapták a pénzt. Idén belterületen nem jegyeztek vadállatok okozta károkat, néhány éve ugyanis kevésbé járnak be a medvék a településekre. A vadászati alaphoz tartozó területeken, illetve a kültelkeken mind a terményben, mind az állatállományban regisztráltak károkat. Összesen 14 iratcsomót továbbítottak a környezetőrséghez, négy esetben terménykárokra kaptak visszaigazolást, most augusztusban, viszonylag rövid idő után, ami ritka. Tavasszal viszont olyan eseteket igazolt vissza a hatóság, amelyeket még 2014-ben jegyzőkönyveztek. Kolumbán Sándor szerint mind a környezetőrségnél, mind a minisztériumnál igyekeztek közbenjárni a kifizetések felgyorsításáért, viszont leggyakrabban a pénzhiányra hivatkozva elutasították a kezdeményezést, illetve olyan választ is kaptak, hogy az állatállományt ért károkat esetleg megtérítik.
Kézdiszéken, pontosabban Ozsdola községben sem rózsásabb a helyzet, amint azt Brânduş-Dendyuk Szilveszter polgármester vázolta. Náluk idén a medve okozott károkat, juhok és kecskék elpusztításáról állítottak össze jegyzőkönyveket (öt esetben), amelyeket a brassói hatóság jóvá is hagyott. A polgármester pontos adatokkal nem tudott szolgálni a kifizetésekről, mivel a jogosultak sok esetben nem jelzik az önkormányzatnak, hogy megkapták-e vagy sem a kártérítést. Az elöljáró ugyanakkor úgy véli, biztos, akadnak esetek, amelyeket három-négy éve nem rendeztek, ezért is nem jutott el a híre a községházára. Ozsdolán idén vaddisznók okozta kárról nem tudnak.