Az biztos, hogy soha nem bocsátja meg Mircea Geoană ,,,árulását", a maga legyőzetését, de most egy követ fújnak (a valódi és a tiszteletbeli), s a komcsikból lett szocdem pártot szeretnék visszaemelni a hatalomba, hogy majd a ,,triumvirátus" harmadik tagjával, Adrian Năstase, eddig volt mindenfélével a főhatalmat is megszerezzék a kormánytöbbség mellé, s a Zambaccian-szélhámost államelnökké üssék. Ezért mindenkit le kell szólni, mindenkit támadni kell. Elsősorban a fungáló prezidentet, Traian Băsescut, mondván, hogy a hajóskapitány egy politikai szélhámos, egy ámokfutó Don Quijote, ki Rosinante nevű lován, az LDP hátán szélmalomharcol a világ ellen, s rontja Románia csodálatos esélyeit arra, hogy a világ élvonalába emelkedhessék, és az Egyesült Államok mellett a legfontosabb ország legyen a földkerekségen.

Mielőtt túl harsányan kezdenénk vigyorogni, emlékezzünk csak vissza, hogy Ceauşescu is hasonlókat vizionált és mondott, s bár még nehézvize sem volt, a világot mégis egy új atomhatalom születésével riogatta. Iliescu bátyó és pártja az ő szellemi-lelki örököse, s akárhogyan próbálják csereberélni a bőrüket-szőrüket, mai hatalmukat és jólétüket mindenképpen a ,,kárpáti zseni" hónaljbűzéből szerezték meg, még akkor is, ha nagy mentorukat rövid úton kivégeztették...

Persze, az SZDP ,,nagy triumvirátusának" három tagja között azért vannak nézetkülönbségek, Iliescu például — így-úgy! — akár szövetségesként is elfogadná a liberálisokat, Geoană viszont a Tăriceanu-kabinetet a legdilettánsabb és legkártékonyabb kormánynak tartja, mely, szerinte, lezüllesztette az országot. Ez nyilvánvalóan nem igaz, mert ez az ország valamelyes gazdasági-társadalmi prosperitást csak az utóbbi négy esztendőben tudott felmutatni, s bár két ,,savanyú a szőlő!" -féle féltékenység között kellett országolnia, béremeléseket, nyugdíjemeléseket is végrehajtott, de alapvető fogadalmukat, a korrupció felszámolását ezeknek sem sikerült végrehajtaniuk. Nem fog az sikerülni senkinek sem belátható időkön belül, mert a fanarióta és komcsi örökség, a parvenü magatartás nem fogja engedni.

Marad az örök főkártya, a magyarellenesség, politikai kártyajátszmák ászaként ezt mindig ki lehet játszani. Legyen az szocdem, demokrata, demokrata-liberális, nagyromániás, avagy ,,újnemzedékes" (csobánpolitikai) gyülekezet. A liberálisok talán kivételt jelentenének, de nehezen juthatnak még egyszer a kormányzás birtokába. S nem is egységesek még ebben a kérdésben sem. Ahogyan már mi sem vagyunk egységesek és önmagunkkal, a magunk érdekeivel azonosulóak, a konc, az icipici hatalom már régen fontosabb egy elfáradt és egy feltörekvő politikai csörtetés számára.