Wagner Péter, a KKI vezető kutatója kifejtette, többrétegű konfliktusról van szó, hiszen míg a szíriai erők küzdenek egymás ellen, jelen vannak a regionális szereplők: Irán, Törökország, a Hezbollah, iraki milíciák, valamint megjelennek a nagyhatalmi érdekek is az Egyesült Államok és Oroszország révén, ráadásul az ellenzék egy részét az öböl menti országok is támogatják. A helyzetet az teszi különlegessé, hogy ennyire sok szereplő van, ezért olyan nehezen követhető és kibogozható, pontosan ki mit tesz, és mi az érdeke – mutatott rá.
Szalai Máté, a KKI kutatója, egyetemi tanársegéd kiemelte: éppen ezért, hogy legyen kiút ebből a válságból, olyan megoldásra van szükség, amely többé-kevésbé minden szereplőnek elfogadható. Az utóbbi időben sokan azt várták, hogy majd a nagyhatalmak oldják meg a konfliktust, az Egyesült Államoknak és Oroszországnak kell megegyeznie, ami egy rossz „hidegháborús beidegződés” – vélte. A kutató úgy látja, az is fontos, hogy a külső szereplők mennyire tudnak nyomást gyakorolni a helyi szövetségeseikre, mert például az elmúlt időben Oroszország és a szíriai kormány között is feszültség volt tapasztalható.
Egeresi Zoltán, a KKI külső munkatársa, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem munkatársa szerint nehéz megmondani, hogy mekkora hatása lesz a szíriai konfliktusnak a világtörténelemre. Jelenleg úgy tűnik, hogy ez az évek óta elhúzódó konfliktus az átalakuló világrend tünete: új hatalmi realizmus kezdődött, amikor az Egyesült Államok szerepe csökken, kevesebb mozgástere van, mint például a kilencvenes évek elején – mondta. Hozzátette: ugyanakkor más hatalmak megerősödtek, és nagyobb befolyást követelnek, így Törökország, Irán és Szaúd-Arábia, valamint kis államok is aktívan jelennek meg, például Katar.
Szalai Máté arról is beszélt, hogy már nem várnak az Egyesült Államokra a térségbeli országok, hanem maguk kezdtek el szövetségesi rendszereket kiépíteni a szíriai ellenzék körében, és ennek a következménye, hogy felaprózódott az ellenzék. Úgy látja, bár nem a globális nagyhatalmak irányítják a konfliktust, érdekeik határozottan megjelennek: az Egyesült Államoknak a terrorellenes küzdelem fontos, miközben Oroszország azért akarja hatalmon tartani a jelenlegi szíriai vezetést, mert szerinte éppen a rezsim bukása növelné leginkább a terrorveszélyt. Szalai felidézte: a szíriai polgárháború úgy kezdődött, hogy megvoltak a társadalomban a kormány támogatói és ellenzői. Az Egyesült Államok azonban nem így tekint a konfliktusra, hanem az Iszlám Állam fenyegetését látja benne, ezért olyan szövetségeseket keresett, akik hajlandóak a terrorszervezet ellen harcolni, viszont a helyi ellenzéknek Bassár el-Aszad szíriai elnök a fő ellenség – magyarázta. Hozzáfűzte: ezért a kurdok lettek az amerikai stratégia főszereplői, mert ők nem a szíriai kormánnyal harcoltak elsősorban.
Egeresi Zoltán Törökországról beszélve elmondta: az országnak alapvetően változnak az érdekei Szíriát illetően, hiszen a szíriai erőviszonyok is változnak, és a kurdkérdés is alakul. 2011 végén Törökország még azt gondolta, hogy az arab tavasz eléri Szíriát, és Aszad átadja a hatalmat egy más csoportosulásnak, Ankarának pedig előnyös lenne, ha az egy törökbarát csoport lenne, ezért támogatta az ellenzéket – emlékeztetett. Úgy látja, Aszad megbuktatása még mindig hivatalos célja Törökországnak, de most inkább az Iszlám Állam visszaszorítására összpontosít, és ezzel párhuzamosan a régióban a kurdok megerősödésének megakadályozására törekszik.