Miközben A föld bölcsessége című, 11 millió eurós Brân­cuşi-szobor megvásárlására gyűjt az Európai Unió egyik legszegényebb országának kormánya, mindössze kétszáz kilométerre Bukaresttől egy festői erdélyi városkában Alexandra Croitoru, a kiállítás kezdeményezője azt a provokatív kérdést teszi fel, hogy kié Brâncusi, és főképp: kell lennie bárkiének is? Az október 9-éig látogatható kiállítás megkísérli lebontani a világhírű szobrász köré fonódott nemzeti diskurzust – írja a The New York Times.
A világ egyik legrangosabbnak tartott napilapja részletesen ír a kiállításon bemutatott művekről, és megszólaltatja a kiállító művészeket is. Dan Perjovschi és Croitoru is egybehangzóan méltatja a Magma működtetőinek energiáját és nyitottságát. Perjovschi szerint máshol, ha a falra akar rajzolni vagy beütni egy szeget, az első reakció a „nem szabad”, a Magmában azonban hatalmas szabadságot kap a kiállító művész.
Az 56 ezer lakosú városka központjának magja az egykori Osztrák–Magyar Monarchia hangulatát idézi, amelyhez tartozott, körülötte a kommunista rezsim örökségét képező hatalmas betonblokkokkal – írja Sepsiszentgyörgyről a szerző, Kárász Palkó, hozzátéve, hogy a romániai magyar kisebbség kevés kulturális központja közül Sepsiszentgyörgy az egyik. Cikkében kiemeli, hogy a kiállítóteret működtető fiatal művész házaspár, Kispál Ágnes Evelin és Kispál Attila bátorítja az innovativitást, kreativitást, olykor pedig provokál is, ami miatt gyakran éri őket az a vád, hogy szembemennek a fennálló, meggyökeresedett művészeti narratívákkal. „Sikerült olyan platformot létrehoznunk, ahol a kibeszéletlen dolgokat szóvá lehet tenni” – magyarázta Kispál Attila a riporternek.
Hatéves fennállása óta a Magmában több mint hatvan kortárs képzőművészeti kiállítást szerveztek, és olyan kiállításokat is hoztak a közösségnek, amelyek megtekintéséért korábban több száz kilométert kellett utazniuk az embereknek – olvasható a Transindex összeállításában. (nbs)