Milyen nagy neveket, milyen országos dolgokban járatos, fontos embereket foszt meg elnökünk a nagy világmegváltó, minket és országunkat boldogító lehetőségektől! Nem lehet miniszterelnök kitűnő volt kormányfőnk, a bűnvádi eljárás alatt álló Ponta, a volt elnök, Băsescu, a szenátus elnöke, Tăriceanu, de legesélyesebb pártvezérünk, a felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt Dragnea sem. Mi lesz velünk, mi lesz a hazával?! Kapitány és kormány nélkül fogunk hánykolódni a világ háborgó tengerén?
És ha a politikusok áradatából újabb nevek vetődnek felszínre,  mi a biztosíték, hogy nem sújt le rájuk csáklyájával a korrupcióellenes ügyészség, és nem löki vissza vagy nem húzza karmai közé, hogy elbánjék vele.
Elnökünk azt is kijelentette: politikai kormányt akar! Szeretné, ha a jelenlegi, Cioloş maradna a decemberi választások után is, csak álljon be már végre egy pártba. Leginkább a liberálisba. Régen, ha valaki egymagában dolgozott egy suszterájban, akkor is főnöknek kellett kinevezni, de műhelyfőnök csak párttagként lehetett. Ha nem volt az, beléptették vagy leléptették. Így jár Cioloş is. Legjobb lesz, ha nem sokat teketóriázik, s beáll. Még jobb lesz, ha balra, a szociáldemokratákhoz, Dragnea pártjába. Ők biztosan győznek, és akkor lesz, kit miniszterelnöknek jelölniük. Az elnök meg nem  mondhatja, hogy nem nevezi ki, hisz megígérte. Bár Ponta azzal érvel, hogy neki Băsescu ezerszer mondta, hogy nem nevezi ki kormányfőnek, mégis háromszor megtette.
De a választásokig még sok víz folyik le a Dâmboviţán, sok büntetőper folyik le a bíróságokon, és sok pénz megy el pártkampányokra. Óriásposzterek mosolygó pártvezérekkel, politikusokat fényező tévéműsorok és újságcikkek születnek.
Bár a kampánypénzekkel való üzletelés újabban elég veszélyes játék. Éppen most hoztak ítéletet ilyen zavaros (pénz)ügyekbe keveredett két politikus és két milliomos perében, akik úgy sétáltattak  műanyag szatyrokban és sporttáskákban több millió eurókat, mint más a zöldséget vagy koszos tréningnadrágot. Ők azzal védekeztek, hogy a pénzek a demokrata liberálisok választási kampányára mentek, és mosták kezüket, amelyhez – szerintük – semmi pénz nem tapadt. Mind a négyen beismerték és szánták-bánták bűneiket, s büntetésük egyharmaddal való csökkentését kérték. Közben, a per alatt, akit csak lehetett, feljelentettek és bemártottak, ezért ráadásul még a büntetés felezésére is számítottak, de sajnos, mégis elítélték őket. Pedig a mostani kampányban is keríthettek volna újabb pénzeket, kamatoztathatták volna pénzszerzési tapasztalataikat. Mit számít, ha a beruházásokból lecsípett, a pártoknak visszaadott, eltérített pénz értékével arányosan rosszabbak lesznek az elvégzett munkálatok (ha egyáltalán befejeződnek), kevesebb autópálya épül, vékonyabb lesz az aszfaltréteg, esetleg egy év múlva már kibújnak a beépített lyukak. Sebaj, lesz pénz újabb közbeszerzésre is, amiből újabb pénzeket lehet lenyúlni.
A vidékfejlesztési alapból a szociáldemokrata kormányzás alatt, 2013-tól a fejlesztési miniszterek 5,7 milliárd lejt juttattak politikai klienseiknek, minden különösebb haszon nélkül, illetve pártjuk hasznára. Főleg azoknak a településeknek ment a lóvé, ahol hithű polgármestereik tevékenykedtek: hogy majd mozgósítsák a népet szavazni. Ők aztán mindent elkövettek a győzelem érdekében, még a halottakat is szavaztatták.