Mivel annak kell elsősorban erősnek lennie, aki segíteni akar, október 7-én egy kisebb csapattal felkerestük a sepsiszentgyörgyi Írisz Házat, amelynek munkássága példaértékű számunkra. Olcsvári Tünde pszichológus várt bennünket, végigvezetett a termeken, és megmutatta, hogy mennyire kreatívan próbálják a fogyatékkal élőket felkarolni, és úgy nevelni őket, hogy a mindennapokban is meg tudják állni helyüket. Olyan példákat  sorolt, akik jelentős lépéseket tettek azért, hogy a tehetetlenségből önellátó személyekké fejlődjenek. Az Írisz Ház igazgatója elmondta azt is: van példa arra, hogy egy Down-kóros gyerek egyetemet végzett, minden a korai fejlesztésen múlik.
Egy nyugdíjas tanító néni, aki kézműves-foglalkozásokat tart az Írisz Házban, bemutatta, hogy miképpen lehet a „semmiből valamit” előállítani, mindezt pedig szakszerű tanácsokkal és hasznos tapasztalatokkal fűszerezte. Miután csapatunk együtt ebédelt a fogyatékkal élőkkel, meglátogattuk a sepsikőröspataki Írisz Ház táborhelyét, ahol rengeteg rendezvényt szerveznek a fogyatékkal élőknek. Mi éppen egy kreatív műhelybe csöppentünk be, és miután a kertészettől az állattenyésztésig mindent megnéztünk, Olcsvári Tünde egy mese által bevezetett minket a fogyatékkal élők lelkivilágába, ahol hasznos válaszokat kaptunk kérdéseinkre. A rendezvény megvalósulásához így nemcsak anyagiakban, hanem lelkiekben, szellemiekben is hozzájárult a Diakónia Keresztyén Alapítvány sepsiszentgyörgyi fiókja és az Írisz Ház.
Az út és a mese így kezdődött, de jön a folytatás, a megpróbáltatások és a csodák. Október 12-én műhelymunkával nyitottunk, amelyet Mátyás Judit gyertyaöntő vezet, aki az angyalosi lelkész felesége és a Sepsi Református Egyházmegye nőszövetségének elnöknője is egyben. Reméljük, hogy e program által egyre többen felismerik, mennyire értékesek a fogyatékkal élő emberek, és hogy a diakóniai munka fontossága, a másokon való segítés vágya egyre több embernek beköltözik a szívébe.
Bardócz Tímea