A civil szervezet önkéntesei 2014-ben láttak hozzá a San Martino del Carsó-i Karszti Barlangkutató Egyesület (Gruppo Speleologico Carsico) tagjaival a doberdói emlékművek rendbetételéhez, környezetük megtisztításához, és útbaigazító táblákat is elhelyeztek. A munka folytatásaként San Martino del Carso központjában kitesznek egy táblát, amely arra emlékezteti majd az odaérkezőket, hogy Magyarország mártír miniszterelnöke, Nagy Imre ott teljesítette harctéri szolgálatát. Szeged első érmes olimpikonjáról, Gönczy Lajosról is megemlékeznek, aki a Doberdón található Buca Carsica dolinában halt hősi halált. A helyszínen elhelyezendő információs oszlop az 1900-ban Párizsban harmadik helyet elérő magasugrónak állít majd emléket. Idén nyáron volt száz éve annak, hogy a szegedi 46. gyalogezred hazaküldte a Tisza-parti városba az alakulat helytállását jelképező doberdói fát. A centenárium alkalmából az utóbb kipusztult fa egykori helyén eperfacsemetét ültetnek.
Az első világháborúban 1915. július 18-án kezdődtek meg a harcok a Doberdó-fennsíkon az Isonzó folyó menti küzdelmek részeként. A 850 ezres, jelentős túlerőben lévő olasz hadsereg az Adriai-tengerbe ömlő Isonzo folyó völgyében akart bejutni a monarchia hátországába. Az osztrák–magyar hadsereg azonban jelentős védműveket épített ki a mélysodrású Isonzót szegélyező meredek hegyekben. A doberdói csaták iszonyú véráldozatot követeltek, a frontvonal minden méterére tizenhárom elesett vagy sebesült olasz és nyolc osztrák–magyar katona jutott. A jelenlegi becslések 500–600 ezerre teszik az első világháború magyar hősi halottainak számát, és mintegy felük az olasz frontokon esett el.