Pedig környékezték éppen elegen, az államfő is próbálta elköteleződésre bírni, szerette volna erősíteni vele egykori pártját, a liberálisokat, ám nem járt sikerrel, Cioloş nemet mondott. Kitartott, a szinte naponta záporozó újságírói kérdésekre mindegyre megismételte: nem indul egyetlen párt listáján sem, nem tárgyal majdani miniszterelnökké való kinevezéséről.
Csütörtök este megfogalmazta azt is: elveit, terveit, elképzeléseit összegzi, megfogalmazza egyéves kormányzati tapasztalatait és mindazt, amit véleménye szerint tenni kell a jövőben, ha kerül vevő ötleteire, szívesen tárgyal majd a választások után. Leszögezte, nem kormányprogramot készít, az a pártok feladata, de vannak ötletei arról, hogy milyen úton, hogyan kellene tovább haladni.
Cioloşt az elégedetlenség segítette hatalomra egy esztendővel ezelőtt a Colectiv-tragédia után. Csodákat nem tudott tenni, de néhány folyamatot elindított, elültette pár reformkezdeményezés magját, számos akadály, komoly ellenállás dacára is sikerült némi normalitást hoznia a botrányok, viszályok dúlta román politikai életbe. Legnagyobb erénye azonban mégis a következetesség, hogy nem engedett sem zsarolásnak, sem fenyegetőzésnek, kitartott mindamellett, amit ígért, vállalt, nem vakította el a hatalom. Reményt villantott fel, hogy lám, akad még ilyen is e fertőben, talán nincs minden veszve.
Dacian Cioloş megpróbál példát mutatni, de figyelmeztet is: a politikát sem kiiktatni, sem teljesen leírni nem szabad, hisz enélkül valós demokrácia sem létezik. Elismeri, hogy változásra van szükség, egy tisztességesebb politikai osztályra, de arra is rámutat: ezt csak mi, választók érhetjük el, rajtunk, szavazatunkon múlik, hogy ki veheti át a hatalmat decemberben, visszatérünk-e a két és fél évtized alatt teljesen elkorcsosult rendszerhez, vagy esélyt adunk a felvillantott új iránynak.
Egyetlen fecskeként tavaszt ugyan nem tud csinálni, de bár megmutatta a rügyeket. Lesz-e párt, amely igazodik ehhez, kap-e elegendő szavazatot? Ez már nem rajta áll.