Széchenyi 1860-ban szárnyra kelt halálhíre ha lassan is, de eljutott a Székelyföld egyik legszebb és legkedvesebb vidékére is, pontosabban Homoródalmásra. Vargha Ferenc unitárius mester (értsd: kántor-tanító) fejében-lelkében fogalmazódott meg a gondolat, hogy a nevezett mészkőszurdok egyik legmonumentálisabb kőszikláját, meredek kőszirtjét, nevezzék el a legnagyobb magyarról. Nem kellett oda emléktábla, hisz ilyen szép kőszobrot, amelyen minden arra járó elcsodálkozik, csak a nagy természet tud alkotni. „A barlangon alól (a Homoródalmási-barlangról van szó) az első kanyarulat szögletszikláját – írta Orbán Balázs 1868-ban – Széchenyi-szirtnek nevezte el az almási mester, és ezen elnevezést a nép is elfogadta, s széltiben használja. Valójában a nagy honfinak nagyobbszerű emlékkövet nem fog soha e haza emelni, mint ezen a természet vésője alól kikerült díszgúla, mely a nagyszerűség eszméjét jellemzően képviseli, s méltó a »legnagyobb magyar« emlékéhez.”
A Vargyas vizének kanyarjában álló szirtre nehezen lehet feljutni. Templomtorony magasságú sziklafala meredeken emelkedik a lent hangosan csörtető-csobogó Vargyas vize fölé. Csenevész nyír és más cserjék alkotta növénytakarójából mindenütt mészkősziklák állanak ki. A vidék száraz környezetéhez alkalmazkodó növényvilág ritka egyede a kőrózsa, a magyar nőszirom és a sárga len. A szirt tetejéről páratlan kilátás nyílik az északkelet felől emelkedő Csudálókőre. Túl a vízen a Kőhát gerince húzódik, folytatásában a Tatárlik és a legendás Csala tornya. A mészkőfalakból mindenütt sötét szájú barlangok ásítoznak, s fenn, ahol nyári időben csak a kőszáli sasok keringenek méltóságteljesen, trónol a Kis-Mál magaslata. Ilyenkor, őszelőn, amikor már lassan sárgulni-pirulni kezd a lombkorona, a vadon élő tiszafák méregzöld foltjai kiabálnak a lombtengerből. A szirt lábánál jól látható vonalakat – szintjelzőket – rajzolt a sziklafalba a hol magas, hol pedig alacsony vízállású Vargyas-patak. A nyugtató csendben megpróbáljuk idelopni Varga Ferenc emlékét is, idézzük Bencző Dénes unitárius esperes sorait a település egyháztörténetéből. „Híres mester volt (1826–1869), kinek emlékét a nép, öregebbjeink szívében élő kegyelet mellett a Varga-alap is megőrizte. Az ő idejében épült a mostani papi és mesteri ház s ennek déli végében a mostani emeletes iskolát megelőző szép, tágas, világos és jól berendezett iskolaterem. A mester Orbán Balázs vezetője volt látogatása alkalmával. A nagy férfiú szépen emlékezik meg kedves vezetőjéről és a barlangról írt versét be is vette kötetébe... Tanítványai hálából szép emlékkövet állítottak sírja fölé, melyen a következő feliratot olvashatjuk: »E sír éje fedi a Varga Ferenc 45 évig h.almási tanító porait. Született 1800, meghalt 1872. aug. 28. A tanítványok hálás tiszteletük jeléül emelték a feledhetetlen jó tanítónak. Legyen az igazak emlékezete áldott.«”
Varga mester sírköve ma is áll az almási temetőben. Gondozását az almási iskola igazgatója és tanulóinak egy csoportja vállalta. A Varga család szabédi származású. A mester emléke még él ebben a faluban, verses mondókáiról még ma is tud a helyi szájhagyomány. Az idevaló születésű író, Szabó Gyula almási költőként emlegette. Örvendünk, hogy a mostani fiatalság is hallhat a szirt névadójáról, s nincs kizárva, hogy egy évforduló alkalmával emléktáblát is ők helyeznek majd a szikla függőleges oldalára.