Még akkor sem, ha a pénz nagyrészt európai uniós alapokból jön, és nem adják önműködően, hanem pontos üzleti terv, szaktudás és vidéki lakcím kell hozzá (utóbbival a főváros és Ilfov megye kiugró jövedelmi előnyét próbálják ellensúlyozni), valamint legalább egyévi kinntartózkodás. A gazdag Nyugaton a hazai bérek többszöröséért dolgozó fiatalok keveslik ezt az összeget, az itthon maradottak sokallják: nekik, akik nem vándoroltak ki, itthon dolgoznak és adóznak, semmit nem ad az állam, sőt, egyre újabb és újabb sarcokat vet ki rájuk. A legtöbb kisvállalkozás önerőből indult, és a fennmaradás szélén egyensúlyoz, anyagi támogatást Romániában csak a falura telepedők vagy az informatikai szakemberek vékony rétege kap, a többi boldoguljon, ahogy tud...
A hazatérőket természetesen segíteni kell, akkor is, ha sikerül némi tőkét összekovácsolniuk a külföldi munkavállalással. De ez a program az ügyeskedőknek is ajtót nyit, akik egy év után csakis ezért a pár tízezer euróért térnek majd vissza, és nem igazán akarnak Romániában élni, hanem vállvonogatva hagyják bebukni a támogatásból létrehozott céget, mielőtt ismét odébbállnak. Amilyen az üzleti környezet errefelé, még azok is kudarcot vallhatnak, akik komolyan gondolják a lehetőséget, hiszen itt semmi nem javult, ugyanazzal a nehézkes bürokráciával, szerteágazó korrupcióval és átláthatatlan törvénykezéssel kell megküzdeni, mint ami elől egyszer már elmenekültek.
Tapasztalhattuk már más téren is, hogy a segély önmagában nem old meg semmit. Hosszú távon többet érne, ha a kormány inkább vállalkozóbarát körülmények megteremtésére, átláthatóbb, hatékonyabb pénzügyi-gazdasági háttér, no meg egy élhető, modern, jó iskolákkal és korszerű kórházakkal rendelkező ország létrehozására törekedne: a külföldön élőket is jobban vonzaná, ha látnák, hogy van előrelépés, érdemes hazajönni, és az itthon küszködők is nagyon értékelnék, ha fölös terheik megkönnyítése mellett a begyűjtött adókból valamit vissza is térítene az állam a polgárainak. Elvégre ez lenne a feladata...