Fogságba ejtett autó

2016. október 21., péntek, Nyílttér

Atyánkfia hazaugrott ebédszünetre, mielőtt az esti műszakot elkezdte volna. Sepsiszentgyörgyön a Benedek Elek utcában lakik. Mostanában igen nehéz ott megállni kocsival. Amúgy is sok az autó, de amióta a Testvériség utcát feltúrták, elszaporodott az ott parkolók száma, vannak pillanatok, amikor egyetlen szabad hely nem kerül. Akadnak, akik a gyalogátjáróra parkolnak, vagy felhúznak a zöldövezetre, de atyánkfia nem az a fajta ember. Ő tisztán parkol.

Nos, kedden hazaért, épp talált egy lyukat, oda behúzott, de látta, hogy az utcában székelő útépítő cég előtt megjelent két piros-fehérre festett területfoglaló kecske. Épp zártak a cégnél, néhány nő jött ki a kapun, s atyánkfia megkérdezte, milyen alapon helyezték el oda a torlaszokat. Szembevigyorogták.
Este, munkából jövet csak egyetlen helyen nem parkolt autó, ott, ahol a két kecske foglalta a területet. Atyánkfia beparkolt a helyükre. Reggel csörgött a telefonja. Ismerős jelezte, hogy arra járt, s látta, hogy „fogságba ejtették” az autóját. Ez mát több a soknál! Majd megnézi, de előbb megérdeklődte a városgazdálkodási irodában, hogy a cégnek van-e területfoglalásra engedélye. Sejtette, hogy nincs, mert ilyesmire nem adhatnak, de meg akart bizonyosodni felőle. Sejtése bevált, mondták, nincs, és nem is lehetne, hisz a közút területét nem lehet csak úgy lefoglalni.
Atyánkfia indult dolgára, lement az autóhoz, melyet tényleg „fogságba ejtettek”. Egyik kecskét az elejébe állították, keresztbe, mert csak annyi hely volt, a másikat hátul, hosszában, ráadásul nekitámasztották az autónak. Ehhez már pofa kell! Vagy annak a hiánya...
Emberünk bement a székházba. Kérdezte, milyen jogi alapja van a kecskék kihelyezésének. Engedélyük van a városmenedzsertől, magyarázták. Nos, ezt nem hitte, de rátért a lényegre: milyen alapon torlaszolták el az autóját? Válasz helyett kérdeztek: nincs joguk a saját házuk előtt parkolni? Parkolni van, de a területet lefoglalni nincs! – válaszolta ő. Elállják a bejáratot, és mégiscsak a saját telkük, jött a magyarázat. Igen, az út szélén szabad parkolni, és a telekre kocsibejárat nincsen. A cég számolta fel, amikor odaköltözött. Pedig 5–6 személygépkocsi parkolását megoldhatták volna a zárt udvaron, s akkor nem lenne ilyen gond.
Atyánkfia annyit elért, hogy a kocsinak támasztott kecskét elvegyék. Aztán elhajtott. De megkérdezte a városmenedzsert a cég területfoglalási engedélye felől. Szó sincs róla – jött a válasz. Akkor feljelentést tett a helyi rendőrségen. A fiúk ki is szálltak, megkérdezték, mi az ábra, azt a választ kapták, hogy a városmenedzser engedélyével van ott a kecske. De engedélyt nem tudtak felmutatni. A rendőrök meghagyták, hogy ne torlaszolják el a közterületet.
Tény, hogy szerda délután a torlaszok nem az úttesten álltak, hanem az út és járda közötti gyepen. Amikor atyánkfia este hazaért munkából, egyetlen parkolóhely volt szabad: a szóban forgó, és el sem volt torlaszolva. Oda állt.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 432
szavazógép
2016-10-21: Emlékezet - :

Visszapillantás 1956-ra

Az alábbi sorok egy értelmiségi családból származó, 19 éves, a Bolyai Tudományegyetem geológia–földrajz szakos hallgatójának életérzését tükrözik az 1956-os esztendőben. Nem volt hős, nem vett részt megmozdulásokban, tüntetéseken – élte a mindennapokat. November 6-án kétségbeesett levelet ír volt kollégájának, a Sepsiszentgyörgyön tanító 23 éves fiatalembernek arról, hogyha ebben a világban akar élni, el kell vesse a neveltetéséből kapott erkölcsi normákat, idomulnia kell a gonosz világhoz, amelyben a szép is, a jó is csak ideiglenes, az állandó a szenvedés és a rossz. Az írás szerzője 2016-ban nyolcvanadik évében jár, gondolatban átélte ’56 mámoros tavaszát, mozgalmas nyarát és tragikus őszének eseményeit, visszaemlékezésének tárgyát. Írását ajánlja korosztályának és a mai huszonéveseknek, hogy jobban megérthessék azt a kort, amelyben szüleik és nagyszüleik éltek.
2016-10-21: Nyílttér - :

Tócsamentes utcákat akarunk (Szóvá tesszük)

Ha késve is, de haladunk a korral: hála polgármesterünknek, Sepsiszentgyörgy két forgalmas utcája is fel van nyitva főjavítás céljából. De a többin sem zavartalan a közlekedés...