Eléggé el nem ítélhető módon többeket doktortalanítottak, mert kiderült a turpisság, hogy dolgozataikat egyszerűen csak összemásolták. Ezért sajnálatos módon csökken a doktormennyi­ség, ami nem tesz jót országunk hírnevének. Mindenki panaszkodik, mert kevés az oktatásra, kutatásra, tudományos tevékenységek folytatására fordított pénz. Most viszont ismét bebizonyosodott, parlamentünk számára rendkívül fontos, hogy a világ élvonalába tartozzunk az ezer főre eső tudományos (doktori és mesteri) címek számát illetően. Számukra tűrhetetlenné vált, hogy holmi hozzáértő akadémikusok, az Egyetemi Címeket és Okleveleket Tanúsító Országos Tanács (ECOTOT) okvetetlenkedjék és visszavonja ezeket az okleveleket. Ez ellen tenni kellett valamit, és szenátusunk lépett is. Épületes döntést hozott arról, hogy a plágiumgyanú megvizsgálását a doktori, mesteri címeket kibocsátó egyetemekre bízza. Végeredményben ők adták a diplomát, így ők a legilletékesebbek eldönteni, hogy a delikvensek megérdemelték-e?  Ezek után bánatában, mivel nem akarta, hogy szégyenszemre munkanélkülinek küldjék, az említett tanács akadémikus elnöke lemondott. Azt is meg lehetne tenni, hogy az ECOTOT azoknak az egyetemeknek képviselőiből álljon, akik a nehezen összemásolt munkákra diplomát adtak. Ők meg tudnák az említett tanácsban védeni védtelen diplomásaikat. Bár talán akadna egy egyszerűbb módszer, amivel a dolgozat eredetiségét lehetne bizonyítani. Nem kellene egyebet tenni, mint az érettségi vizsgán bezárni egy bekamerázott terembe a plágiumon fogottat, papírt, ceruzát adni kezébe, és írja le még egyszer a mestermunkát, amire megkapta a meg(nem)érdemelt érdemet, a doktori címet.
Most arról is döntött a szenátus, hogy a magasztos címről önként és dalolva lemondhat, akit plágiumon csípnek. A miniszterelnök, sajnos, az Alkotmánybíróságon megtámadta a szenátusi határozatokat, de reméljük az az (ál)doktorok javára dönt, és nem fog tovább csökkenni számuk.
Először is a jó román közmondás szerint: a lopáson rajta nem fogott tolvaj becsületes kereskedő. Másodszor: ha valakiről bebizonyosodik, hogy csalt vagy lopott, de azt töredelmesen bevallja, megbánja bűnét, visszaadja a lopott holmit, enyhítő körülménynek számít, és kevesebb büntetést kap. Ez történik majd az összelop(kod)ott doktori vagy a mesterien összemásolt mestermunka után megszerzett mesteri címmel is, annyi különbséggel, hogy míg  a többi köztörvényes tolvajt elítélik, a szellemi tulajdont eltulajdonítónak, a szenátus javaslata szerint, nem esik bántódása. Ez természetes, hiszen az nem zsebmetszőként szerzett pénzt vagy javakat, hanem csak ártatlanul másolt, és így lopott el szellemi értéket, ami, ugyebár nem kézzel fogható, mint egy pénztárca. A parlamentünk számára az is fontos, hogy a börtönbe zártak a kemény kritikák ellenére mégiscsak tudjanak tudományos munkát végezni, és dolgozatokat írni. Ott, túl a rácsokon több fél-analfabéta elítéltnek jelentősen javult íráskészsége, és aztán magvas műveket alkotván, hamarabb szabadult. Egy korábbi kormányhatározat szerint, sajnos, a börtönben írt könyvek, dolgozatok számától függetlenül csak 20 nap kedvezmény járt a szerzőknek. Most a szenátorok jóváhagytak egy változtatást, amely szerint minden ilyen mélyenszántó munka után ismét járna a húsz-húsz nap büntetéscsökkentés. Ki tudja, netán a börtönben olyan mű is születhetne, amellyel egyik tehetséges bezártunk akár irodalmi Nobel-díjat nyerhet, hiszen sohasem lehet tudni.
Azt sem hitte senki, hogy az énekes, dalköltő Bob Dylan irodalmi Nobel-díjat fog kapni, és mégis megtörtént.