Őszinte és mélyen emberi, egyszerre játékos és komoly – ezek a meghatározó személyiségjegyei Szőke Erika képzőművészeti alkotásainak, melyek a fotográfia, grafika és installáció határmezsgyéjén sorakoznak. A Székelyföldi Grafikai Biennálé nagydíját 2014-ben elnyerő fiatal felvidéki művész Terítsd ki a lepedőt! című kiállítása a sepsiszentgyörgyi Magma Kortárs Művészeti Kiállítótérben látható.
Műveik teremtésekor jobbára a nők meríthetnek irigylésre méltó érzékenységgel és bátorsággal saját életükből, miként Szőke Erika is bizonyítja. Persze, adott a kérdés, ha egy művész nem önnön életéből táplálkozik, akkor ugyan miből másból?
A felvidéki Nyitra melletti Nagykéren élő Szőke Erika családjáról nemcsak fotográfusként mesél, hanem nagymamája és szülei képmását, írott sorait, tárgyait megrendítő történetekké, emlékfoszlányokká, víziókká alakítja egyszerű, méltóságteljes szépséggel. Tárlatát érdemes a művész által ajánlott sorrendben szemügyre venni, így elindulva édesanyjának egykori üzenőleveleitől, egészen messzire, pontosabban mélyre kalandozhatunk.
Az alkotó által felkínált vizuális kalandozás azért is fontos, mert műveivel arra is emlékeztet – nem csak az elbizonytalanodókat! –, hogy kiszámíthatatlan világunkban a legbiztonságosabb örök burok, kötelék és háló mégiscsak a család, a nagyszülőkkel és a szülőkkel.
Anya üzenőlevelei tehát: egykori, számlák hátoldalára írt rövid üzenetekre – melyek a leghétköznapibb tennivalókat tartalmazzák: levesfőzés és gyógyszerek a nagyinak, majd a lepedő kiterítése stb. – családi fotókat montírozott, melyek méltóságteljessé nemesítik a banális utasításokat. És innentől kezdve csak fokozza a beavatást önnön életébe szobafestő édesapja, édeanyja, nagymamája révén. Az apu installációja a lécekkel feltámasztott diófaágak az udvaron, de láthatóak apjának feleségéhez írt levélrészletei borax kristályok mögé rejtve (Kristályosodás), jól olvasható a Drága Marikám megszólítás, s fölöttük őrködik az örökre egymás mellé szegődött két szülő fényképe (Csatlakozás). A nagymama is kulcsszereplő, aki bár életében legfennebb Budapestre juthatott, ám később a művész mégis utazásainak részesévé avatja (Úton a nagyival), majd a nagyi halálára három egyszerű, ám mégis megrázó, végletesen személyes fotó utal (Elment).
De igen egyedi a Talált testek című sorozat is, a művész kenyérre sokszorosította a temetőben, sírokon fényképezett arcképeket. S bár megtorpanunk eme egykor volt emberek repedezett, kenyeres portréi előtt, Szőke Erika alapvetően mégis az életről mesél gyöngéd, lírai érzékiséggel. Megrázza, majd kiteríti a lepedőt.
