A székely himnusz eléneklése után Ferencz Botond MPP-elnök köszöntötte a jelenlévőket, majd beszédében megfogalmazta: az ’56-os követelések ma is érvényesek a székelység részéről, többek között, mert eddig nem oldódtak meg önrendelkezési követelései. Elmondta: tíz évvel ezelőtt, az ’56-os forradalom ötvenedik évfordulóján a kovásznaiak összefogásának eredményeként avathatták fel az emlékművet. Akkor úgy döntöttek, hogy vállalják a nyilvánosságot, többé nem a templomfalak mögött emlékeznek az eseményekre – mutatott rá.
Péter Arthur plébános hangsúlyozta: ’56 után ma „egy másik uniónak” kell tudtára adni, hogy a magyar nem változott, ugyanúgy szereti szabadságát, mint akkor is tette. Kulcsár-Terza József, a megyei MPP elnöke úgy értékelte, a pesti ifjak példájával élve fel kell emelnünk szavunkat napjaink jogtiprása ellen, és meg kell értenünk, hogy csak összefogással érhetjük el kitűzött céljainkat. Dr. Csige Sándor Zoltán csíkszeredai vezető konzul dr. Zsigmond Barna Pál főkonzul üdvözletét és jókívánságait tolmácsolta. Szabó Levente, az MPP kovásznai szervezetének alelnöke az ’56-os forradalom kitörésének eseményeit elevenítette fel, majd kijelentette: a világ szeme ma is Magyarországon van, sokan innen várják korunk komoly gondjainak megoldását.
Az ünnepségen záróimát mondott Madaras Mihály Attila, a belvárosi református egyházközség segédlelkésze, majd koszorúzás után a magyar himnusz eléneklésével ért véget az esemény. Közreműködött a kovásznai ifjúsági fúvószenekar Kertész Barna vezetésével, a Pastorala kamarakórus Szántó Kinga irányításával, a Havadtőy Sándor Cserkészcsapat közössége, verset mondott Barthi Lehel, a Kőrösi Csoma Sándor Líceum diákja, ének-zene kompozícióval lépett fel Szabó Kamilla és Szabó Tamás.