Kulturális szintünk megkövetel némi frissítést, csak sajnos még nem írták meg a programot hozzá. A különbséget kezeletlen tájaink, útjaink abnormális javításai, formai és minőségi hibái, rendszertelen építkezéseink bizonyítják.

El sem szeretném képzelni, hogy ebben az iramban miképpen fogunk kinézni pár évtized múltán. De mivel mindez megköveteli a ,,tandíj" kifizetését, ezt az időszakot nem szökhetjük át. Ugyanúgy újgazdagjaink sem.

De közelítsünk kissé a képre, hiszen lakóterületünk személyesebb kapcsolatban áll velünk, mint a legszebb helység egy idegen országban.

Évek óta követem — ha akarom, ha nem — városunk életét, akárcsak sokan mások. Értem, és mégsem értem. Sepsiszentgyörgy majdnem úgy néz ki, mint tíz éve (nem jó értelemben), talán néhány bankot és egy egyensúlyozó állatidomárt kivéve a központjában.

Ha visszanézek, egy zászlós ügyre emlékszem, és a Lábas Ház soha véget nem érő ügyére. Ez elég nekünk?

Polgármesterünket visszaválasztottuk, habár nem úgy látom, hogy sokat tett volna városunkért. De azt mondják, azt érdemeljük, akit magunk választunk. Épületeink szürkék, hídunk zuhanófélben, útjaink foltozottabbak és gödrösebbek, mint a Hold felszíne. Nem autózni, még sétálni is kényelmetlen. Poros, soha fel nem mosott környezetünk ellensége a fehér színnek, ingnek. Hét végi sétákra a szomszédos megyeközpontot vagyok kénytelen választani. Világlátott tanácstagjaink talán velem együtt mosolyognak elavult útszéli poröntöző és -kavaró gépeinken. De én Romániában láttam, nem is messze innen, hogy egy személy a járdát porszívózta! Ha lassan is, de itt-ott javul az utcakép, s ezért kérdezem hazatérve: itt miért nem? Nem ugyanahhoz az állambácsihoz tartozunk? Ki miatt nem érezhetem jól magam az utcáinkon? A felelős vezetőink miatt, mert mindig kiszúrják valamivel, elhomályosítják szemünket. A magyar témát nem csak Bukarestben használják előszeretettel, hanem kihasználják saját magyar vezetőink is, párttól függetlenül. Zászlóharcok, becsületjátékok kellenek? Vagy egy tiszta, kellemes és rendezett város, amelybe szívesen lépünk ki minden reggel? Vezetőink vagy menedzsereink tehetségét tükrözi, hogy mikor ,,jót" szeretnének alkotni, akkor is fordítva sül el a szándék. Pl. a régi, nagy befogadóképességű fém szemeteskonténereket kisebb, ,,európai" kukákra cserélték. Csak elfelejtettek egy előtanulmányt készíteni (ez a menedzser dolga lenne), hogy mennyire és hová szükségeltetnek. Most meg katasztrófális képet festnek ezek a szemétgyűjtők, mert ugye egy lakónegyednek, pár száz családnak a hulladékát lehetetlen négy-öt kukába sűríteni. Az ember meg mit tehet: ami nem fér bele, az megy melléje. Így költséges befektetéssel készítettünk egy fertőző, veszélyes gócpontot egy lakóterület közepébe.

Gratulálok, uraim! Folytassuk ugyanígy, és talán tíz év múlva sem mondhatjuk el, hogy közelebb kerültünk a civilizált világhoz.

Boros Zoltán, Sepsiszentgyörgy