A választási harcok egyre durvábbak világszerte, mert nincsenek pontosan megszabva a szabályai. Precízen, mint a sportban, meg kellene határozni például, hogy sárdobálás esetén mennyi a felhasználható sármennyiség, hány vizes lepedőt lehet az ellenfélre húzni, vagy iszapbirkózás estén hány percig tarthat egy menet. Hillary azért tett szert bizonyos előnyre, mert ügyesen vetette be a nők által többnyire sikeresen használt fegyvert: a száját.
A mostanihoz hasonló sportszerűtlen helyzetek elkerülése végett, amikor férfi harcol nő ellen, törvénybe kellene iktatni, hogy az egymás után következő választási ciklusokban felváltva csak férfi vagy nő jelöltek mérkőzzenek egymással. Ha férfi férfival kerülne szembe, bokszmeccset is lehetne szervezni, olyan hosszút, amely alatt az egyik jelölt kiüti a másikat. Ez azért szükséges, mert hanem úgy járnak, mint most is, amikor Trump nem mondta még meg, hogy esetleges vereségét elismeri-e majd. (Mi történik, ha nem?) Ha viszont egyiknek sikerül kiütnie (KO-val) a másikat, akkor OK, mert az kómába esik, és fel sem ébred az eredmény közléséig, a másik beiktatásáig, és így reklamálni sem tud. A nőknél akár a haj- és ruhatépést is engedélyezni lehetne.
Clinton asszony nőgyűlölettel és nőtapogatással, szexuális ag­resszióval vádolja ellenfelét. Donald azt mondja, hogy nála jobban senki nem tiszteli a nőket, és a simogatást ellenségei tapogatásnak állítják be. Mivel ilyesmikkel, nőellenességgel nem tudja támadni Hillaryt, azért ő is kiborította a bilit, és férjét, Billt vádolja mindenféle szexuális zaklatásokkal. Ha két férfi áll egymással szemben, ilyen probléma fel sem vetődik, ők akár a nőknél elért sikereikkel is dicsekedhetnek.
Más témákban is folyik a kabaréba illő adok-kapok. Komolyra akkor fordul a dolog, amikor valamelyikük győz, és kezébe kerül a nagy piros gomb, amellyel akár egy atomháborút is el lehet indítani. Az orosz elnöknél, Putyinnál is rejlik egy ilyen. Reméljük, üres óráikban, unalmukban nem azzal fognak játszadozni.
Különben úgy hírlik, a fegyvergyárosokon kívül most már Putyin keze is benne lesz abban, hogy ki legyen Amerika elnöke. (Miért ne választhatná meg az ember játszótársait?) Ha Trumpot elnökké kenik, és a két elnök, az orosz és amerikai egymás tüdejére borul, netán kitör a világbéke, akkor ez visszavetheti a pusztító eszközök iparát, amiből így azok gyártóinak csak kára származik.
 Nekünk sem mindegy, ki lesz az elnök. Néhányan közülük fontos szerepet játszottak a világtörténelemben, és a mi életünkkel is játszadoztak. Wilson (1913–1921) olyan szépen kidolgozta a népek önrendelkezését kimondó ún. wilsoni elveket, hogy azok máig érvényesek, és Magyarország szomszédai azóta is szorgalmasan önrendelkeznek a kezük közé került magyarokkal. Roosevelt elnök (1933–1945) a második világháború vége felé szívesen Sztálin kezére adta a közép-európai országokat Jaltán. Eisenhower (1953–1961) nagy lelki nyugalommal szemlélte, hogy az oroszok leverik az ’56-os forradalmat.
Reméljük, most a két jelölt közül bármelyik is ül bele az elnöki székbe, vigyázó szemeivel ránk is pislant. Hillary volt már külügyminiszter, így tudja, hol van Románia és Magyarország is. Azt mondja, járt már Romániában, ahol abortusztilalom volt 1989-ig. Ha terhes lesz (neki az elnökség), ide jöhet megszabadulni tőle. Ha elnökké választják, Donald Trump első útja szintén ebbe a térségbe vezet majd. Ő ugyanis kertelés nélkül megmondta: Mexikó határára falat akar építeni, amelynek költségeit a mexikóiakkal akarja finanszíroztatni. Azok viszont nem akarnak fizetni. Ezért aztán, ha olcsóbb megoldást akar, csak egy kerítést emeltet, amelynek prototípusát a szerb–magyar határon megtekintheti. Az is lehet, hogy a magyaroktól rendeli meg.