Mellébeszélései, csúsztatásai, kínosra sikeredett magyarázkodásai dacára végül minden szócsatában, vitában felülkerekedik, s el tudja mondani, ami számára most, a választási kampány idején a legfontosabb: az elnöki párt, melyet egy ideje Demokrata-Liberális Pártként emlegetnek, s mely elkötelezett híveiből áll, jelenleg az egyetlen olyan politikai erő, mely Románia modernizálását, intézményrendszerének megújítását, az igazságszolgáltatás reformját, a korrupcióellenes harcot szerinte őszintén és tiszta célokkal a zászlajára tűzte. Mindenki más törtető, karrierista, számító, saját zsebre játszó konjunktúralovag. Igaz, a közvélemény-kutatások szerint a választópolgár e nagy igazságokat még nem ismerte fel. Az INSOMAR legújabb felmérése szerint, ha vasárnap lennének a választások, az elnöki pártra csupán a megkérdezettek 36 százaléka szavazna, míg jelöltjükre, Vasile Blagára már csak 24. A szociáldemokraták Cristian Diaconescuja 11 százaléknyi bukaresti bizalmát nyerte el, míg a párt maga 27 százalékot ért el. Rosszabb a liberálisok helyzete, jelöltjük, Ludovic Orban a biztos szavazók 12 százalékának bizalmát élvezi, míg pártja mindössze 14 százalékét. A bőséges kínálatból Cozmin Guşă lép még a parlamenti küszöb fölé a maga hat százalékával, de a Nemzeti Kezdeményezés Pártja, melyet három éve próbál az érdeklődés homlokterébe tolni, alig éri el az öt százalékot, a többiek, beleértve Gigi Becali Új Generáció Pártját és névtelen polgármesterjelöltjét vagy a parasztpártiakat, siralmasan állnak. Meglepő, szinte megmagyarázhatatlan a zászló, azaz a győzelem minden jel szerint a hirtelen függetlenné vált Sorin Oprescunak áll, aki e felmérés szerint megkapná a szavazatok 39 százalékát. Ami ugyan nem elég az üdvösséghez, de a második fordulóban, ha a szocdemek is mögé állnak, már könnyedén nyerhet. Ez enyhén szólva bosszantja Traian Băsescut, s ahol éri, igyekszik Oprescu doktor hitelét rontani. S önmagát meg pártját Románia jövőjének egyetlen letéteményeseként bemutatni.

Higgyük, ne higgyük? Nem hisszük. Túl sok az indulat az államfőben, túl sok a gyűlölet, és a megengedettnél jóval nagyobb az elfogódottság saját emberei iránt. Akik, sajnos, se nem jobbak, se nem tisztességesebbek, se nem felkészültebbek, mint más pártbéli kollégáik. Egyszerűen csak jobban tudnak bólogatni.