A választási eseményeket követve, híreket, véleményeket böngészve, s ezekhez a magamét is hozzáadva jutok egyre gyakrabban arra a következtetésre, hogy helyhatósági választásokról lévén szó, hangsúlyosabban kellene megjeleníteni a helyet, a hely szellemét: a faluét, községét, Székelyföldön a kistérséget, kistájat, azaz a székeket, a megyét, és végül Székelyföldet, amelyet mi földrajzi-területi megjelölés és adminisztrációs önállóság nélkül is látni, érzékelni vélünk.
Szándékosan nem emelem ki a pártok szerepét, és nem ezekre összpontosítom figyelmemet, mert én a jelöltek esetében a jelölt személyét-személyiségét állítom a figyelem középpontjába, majd azt a csapatot, amelyet magával visz, és így, a grádics harmadik fokán jutok el a politikai pártokhoz.
A választási törvény módosítása is kimondottan a jelölt személyiségét helyezi előtérbe, különösen a megyeitanács-elnökségre aspiráló esetében, akinek egyéni kvalitásai, erkölcsi-emberi tartása, szakmai, kulturális képzettsége, a manapság nélkülözhetetlen nyelvi sokoldalúsága, jártassága és tapasztalata dönti el, hogy ki kire adja bizalmi voksát. Legalábbis ez lenne az ideális.
A személyi adottságok vizsgálata után következik a tanácselnök, a polgármester által képviselt csapat minősége. Mert garancia lehet-e a személy arra, hogy maximális teljesítményt nyújt majd, ha kíséretében olyan csapat kerül a helyi hatalom birtokába, amelynek tagjai, vagy ezek közül egyesek nem ütik a kívánt mércét, múltjuk vagy jelenük, eddig viselt dolgaik, foghíjas képzettségük alkalmatlanná teszik a csapatmunkára, a vezetésre? Megengedhető-e, hogy egy ,,szalonképesnek" tartott egyéniség köpenye alatt a köpönyegforgatók, rovott múltú személyek rajai jussanak be olyan testületekbe, amelyek majd a kisközösségeket vezetik?
A kampánystábok — valószínű — az utolsó kampánynapokra tartalékolják a legfontosabb információt: a helyhatósági választások eredményét s ezen belül az különböző politikai csoportosulások súlyát a lakosság tömeges részvétele dönti el. Nagyarányú távolmaradás esetén megtörténhet, hogy a lakosság összetételét tekintve jelentéktelennek tartott erők kerülnek fölénybe, amennyiben híveik nagy százalékát meggyőzik a részvétel fontosságáról. Jelenleg a sajtójelentésekből és a közvélemény szondázásából az derül ki, hogy nagymértékű közöny terpeszkedik a közemberek körében. Ezt táplálja a kiábrándultság, az életminőség romlása, s ezt tetézi a lelkeket megülő destruktív pesszimizmus. A közöny forrása az egyre nagyobb teret hódító bizalmatlanság. Egymás lejáratása közben a szerepvállalókat, a jelölteket korruptaknak, karrieristáknak, hazug ígérgetőknek állítják be, sok esetben válogatás és kivétel nélkül. Nagyon veszélyes játék ez! Táptalaja a valótlan állításoknak, a mesés és nem tisztességes úton szerzett vagyonok hiedelmének, az erkölcsi lejáratásnak, olyan történetek ezek, amikor percek alatt bolhából elefánt születik, egy-egy jelentéktelen vétség, kisiklás torzzá, daganatos betegséggé növekedik.
Ha rajtam múlna, én a választási kampány idején a feljelentőkkel és a feljelentésekkel egyszerűen nem foglalkoznék. Aki különösen kampány idején nem áll állítása és véleménye mögé, az álljon ki a sorból.
A jelenlegi választás a magyarság életében erőpróba, izomgyakorlat is. Most dől el, hogy a következő választási fázisban a koalícióra kényszerülő két párt milyen alkupozíciót foglalhat majd el. Nem véletlen, hogy az MPP párt voltának közvéleménybe építésével súlypontozza kampányát, s az sem, hogy az RMDSZ apró betűs, kis szimbólumos pártmegjelenítéssel kampányol. Az egyik csoportosulás a társadalom katasztrofális állapotát, a gazdasági élet végromlás felé sodródását vizionálja, a másik pedig a kormányzati jelenlét, a pénzforrások feletti felügyelet fontosságát bizonygatja, a haladás bástyáit ígéri és építi. Megoszlanak a táborok aszerint is tehát, hogy mennyire fontos a magyarság országos szintű képviselete.
Parlamentáris demokráciában a képviselet rendkívül fontos. Mint ahogyan a hatalom decentralizációja is az. A helyhatósági választási kampány azt a furcsa helyzetet vetíti előre, hogy a központi hatalomban való részesedésért folyó harcban majd olyan személyeket kell közösen futtatni — amennyiben parlamenti képviseletet akarunk —, akik ellen jelenleg negatív kampányt folytatnak. Alkalmasság tekintetében az emberi erőforrás nem kimeríthetetlen, és majdani koalíciós összefogás nélkül remény sincs arra, hogy a magyarság képviselethez jusson.
Felvidék és Délvidék, azaz a szlovákiai és vajdasági magyarság már bejárta és megtapasztalta ezt az utat. Jó lesz rájuk figyelni!
A torz kép nem jó kép. Legyünk mértéktartóak egymás pocskondiázását illetően.
