Mózes László
Meglepő, ám jelentős bejelentést tett a legfőbb ügyészség: emberiesség elleni bűncselekmények gyanújával indított vizsgálatot ismeretlen tettesek ellen a katonai ügyészség az 1989-es forradalom ügyében. Indoklásuk szerint az 1989. december 22-én hatalomra került új politikai és katonai vezetés hatalmának megőrzése érdekében olyan intézkedéseket hozott, amelyek számos ember halálához, testi és lelki sérüléséhez vezettek. A katonai ügyészség azt is kimondja: a tettesek előre kidolgozott terv alapján polgárháború látszatát keltették „az új vezetők hatalomra juttatása és legitimálása” érdekében.
Végre mindez nem csupán a történtekre emlékezők, a szálakat kibogozni kívánók véleménye, hanem a vizsgálódásban leginkább érintett testület, a katonai ügyészség álláspontja. Hiszen a katonaság akkori szerepe ködös, sokan vitatják, ezért egy tisztességes és hiteles vizsgálat egyszer s mindenkorra tisztázhatná felelősségét is. Hogy ez mennyire lehetséges, más kérdés. Ám ettől még időszerű a kérdés, mert tény, hogy ‘89 decemberében fölöttébb különös, máig tisztázatlan dolgok történtek. Az idő múlásával mintha az igazság iránti vágy is csökkenne, egy negyedszázadnyi kudarcélmény után szinte az egész ország lakossága belefásult abba, hogy már a változás legelejétől hazugság és manipuláció határozza meg az életét. Hiszen már az indulás, a fordulat pillanata sem az, aminek látszik.
Noha egyszer s mindenkorra tényleg el kellene dönteni, megalapozott-e vagy sem az az érzet, hogy már akkor, 1989 decemberében átvertek bennünket, ezért nagy remény nehezen fűzhető a katonai ügyészség mostani vizsgálatához. Jobb későn, mint soha, így a mostani nekifutamodás is esélyt jelent arra, hogy tisztuljon a kép. Mely összességében lehangoló, hiszen boldogabbak és kiteljesedettebbek akkor sem lennénk, ha jog szerint is megerősítést nyerne, hogy a forradalom jól megírt forgatókönyv szerint zajlott, a hatalmat magukhoz ragadók érdeke szerint.
Pedig ha csak a számos megválaszolatlan kérdést tekintjük nemcsak Bukarestben, hanem más városokban, Temesváron, Kolozsváron, Brassóban és Nagyszebenben, s végül, de nem utolsósorban Sepsiszentgyörgyön is, akkor erőteljesen sejlik már rég, hogy ha nem lenne rejtegetnivaló, akkor ennyi furcsaság sem lenne. Elegendő az úgynevezett terroristák fölöttébb furcsa kérdéskörére gondolni, hiszen a sepsiszentgyörgyieket is riogatták Brassóból felénk tartó, mindenre elszántak gyülekezetével, s bizony, az akkori kuszaságra utal, hogy a mai napig sem tudható pontosan, mi és hogyan, de főképp miért történt a megyeszékhelyen. És mindeközben egyre kevesebb a tanú, így egy negyed század múltán, ellenérdekelt szociáldemokratákkal és haszonélvező cinkostársaikkal, titkosított és elpusztított dokumentumokkal a háttérben a remény is csak fogy, hogy valaha lesz egy precízen megrajzolt képünk arról, mi és hogyan történt 1989 decemberében.
