Farkas Réka
Párhuzamos világban élhetnek a háromszéki fogyasztóvédők – ez derül ki újabb és újabb ellenőrzéseiket bemutató hírleveleikből. Halottak napja előtt nem hagyhatták ki a virágpiacok vizsgálatát, és ha már azt nem kérhették számon, hogy elég friss, egészséges-e az áruba bocsátott termék, büntettek a használati útmutatók hiánya miatt, mert nem tüntették fel, hogyan kell tartani, gondozni azokat, és amint már megszokhattuk, külön kihágási tételként szerepelt a román feliratok mellőzése.
Ismét kitettek magukért, bírságokat, figyelmeztetéseket osztogattak, és kellő igyekezettel próbálták megmenteni a háromszékieket a veszélyes virágoktól. Oly buzgalommal jártak-keltek az ideiglenes főtéri piacon, mintha egyébként más területeken minden a legnagyobb rendben lenne. Pedig bizony akadna kutakodnivaló máshol is, ahová nem jutnak el, mert „tematikus ellenőrzéseik” miatt nem marad rá idejük, és régóta nem sokat foglalkoznak a lakossági panaszokkal sem, bevallottan nem prioritásuk.
Körülnézhetnének mondjuk a posta háza táján, amely majd két hét alatt sem képes egy belföldi levelet kézbesíteni, s késlekedésére a háromnapos sztrájk sem mentség, hisz a maradék hat-hét nap alatt csak elvergődhetne a boríték Kolozsvárról Sepsiszentgyörgyre. Vagy a szavatossági idővel packázó üzletekben, amelyek minden előírás dacára sem cserélik újra, javítják meg az elromlott terméket, ha esetleg mégis megteszik, a törvény szabta 15 nap helyett hetek után keveredik vissza az áru. Hosszasan sorolhatnánk, hányszor, hányféle módon sérülnek fogyasztói jogaink, ám az ezek fölött őrködni hivatott intézmény meg se pirulázza, fontosabb feladata van: ellehetetleníteni a magyar kistermelőket, vállalkozásokat, kereskedőket. Szándékukat ékesen bizonyítják beszámolóik, amelyekből kitetszik: legritkábban büntetnek azért, ami valóban egészségre káros, veszélyes, jó ürügy ellenben egy tetemes bírságra a román feliratok hiánya.
Sokszor, sokat cikkeztünk már a helyi főfogyasztóvédő viselt dolgairól, nyílt magyarellenességéről, törvénysértő tetteiről. Hiába minden bizonyíték, a helyén maradt, és folytatja kártékony, nem a köz-, de bizonyos érdekeket szolgáló ügyködését. Ilyenszerű figurák mindig akadtak, és kerülnek a jövőben is, félelmet vetnek, gyűlöletet aratnak – egyetlen módon védekezhetünk velük szemben, ha nem ijedünk meg tőlük. Ha engedjük az életet folyni a maga medrében, igyekszünk betartani a szabályokat – akár az abszurdakat is –, de táborokat szervezünk, kivonulunk a helyi termékek vásárára eladóként, vevőként. Talán reménykedhetünk, hátha a decemberi választások vihara végre elsöpri tőlünk a virágoktól is rettegő főellenőrt.
