Az író második kötete a marosvásárhelyi Lector Kiadónál jelent meg, korábbi esszékötete után azért novellákat tartalmaz, mert „van egy viszonyulásom a világhoz, amit az esszé nyelvén nem tudtam elmondani, ezért fordultam a szépirodalomhoz”, mondta Tamás Dénes beszélgetőtársa, Láng Zsolt marosvásárhelyi író kérdésére válaszolva. Láng Zsolt kiemelte, Tamás Dénes írásaiban sajátos – „másfajta” – nyelvet használ, novellái olyanszerűek, mint a drámai művek, amelyek mindig viszonyba kerülnek a térrel, ahol megjelennek – ilyen értelemben fontos az író számára a térképzés, mondta. És valóban, „van egy metafizikai terem, oda emelek be mindent, ami fontos számomra: itt is vagyok, de abban a másik térben is”, válaszolta Tamás Dénes.
Kötetéből ízelítőként felolvasott egyik írása valóságos performansz volt: egy dzsesszdal első akkordjával kezdődött, az ének ritmusán végigmenve az elhaló zeneszóra fejeződött be.