Minden a kulcsszón múlik. Hosszadalmas lenne leírni, hogyan bukkantam rá a következő hírre, bár ebben az esetben nem is az út a fontos, hanem az eredmény. A hír egy része: egy hölgy születésnapjára négyezer eurós prémiumot vitt haza. Azonnal adja magát a kérdés: ugyan bizony mivel szolgálhatta meg ama nőnemű alkalmazott ezt a busás, fizetésen felüli összeget? A kisördög dolgozik, ilyen-olyan forgatókönyv-lehetőségek máris felmerülnek, részletezésükre bizonyos illemszabályok betartása okán nem térek ki. Aztán, ha hozzáteszem a hír következő részletét, kiderül: fölösleges is fantáziálni. A cégnél ugyanis rendszeresített ajándékozási mód a születésnapi prémium, kaptak mások is, nem csupán a kipécézett hölgy. Ekkor meg a másik kisördög, az irigységé kezd munkálni: félnótás vagy, barátocskám, nincs neked olyan szerencséd, hogy olyan alkalmazót fogjál ki, ahol dobálják utánad a pénzt számolatlan, csak azért, mert újabb egy évvel öregebb lettél. No de van még a hírből részlet bőven. Többek közt az, hogy a hölgy nem egy magáncégnél, hanem egy állami vállalatnál dolgozik! Nono, így már teljesen más a gyerek fekvése, mondhatja bárki, aki még manapság a gondolkodás luxusát megenged(het)i magának. És sorjáznak az újabb kérdések: hiszen ilyenformán a mi adólejeinkből bojárkodnak valakik, nagyívű gesztusuknak ugyan mi a törvényes alapja? És ha nekik szabad osztogatni, ily pofátlanul mélyen nyúlni a feneketlen zsákba, másnak miért nem? Ott vannak az egészségügyiek, a tanügyiek, a közalkalmazottak, róluk miért nem hallani, hogy születésnapjukra több ezer – ha nem is eurós, de bár – lejes bónuszt kapnak?
És akkor lássuk a hírt teljes egészében. 2016 május 29-én Claudia Crăcăleanu, a közszolgálati rádió jászvásári területi adójának menedzsere nagyjából harmincezer lejt vett fel az intézmény pénztárából. Ebből tizenkétezer lej a fizetése (a hírforrás szerint az állami szektorban ez a negyedik legnagyobb igazgatói bér), tizennyolcezer pedig a négyezer eurós prémiumnak román valutába átszámított megfelelője, amit negyvenhetedik születésnapja betöltésével érdemelt ki a menedzser hölgy. És persze hogy törvényesen jutott hozzá minden banihoz, a fizetését nyilván megérdemli, a prémiumot meg a rádió elnökének határozata alapján kapta.
Hát, kedves feleim, ezt másképp minősíteni nem lehet, mint hogy: jó nagy adag pofátlanság. Umbuldákról, panamákról, a korrupció különböző formáiról épp eleget hallani kies e szép országban, tudjuk jól, az állami vállalatok vezetői – tisztelet a kivételnek, ha van olyan – legfőképp sürgős meggazdagodásukkal foglalkoznak, hiszen ha úgy fordul a politikai széljárás, rögvest lekerülnek a polcról. Nem ritkák a csődbe jutott vállalatok, amelyeknek tucatnyi menedzsere fejenként több ezer lejes fizetést visz haza, de ez a születésnapi prémium teljességgel újdonság, ilyenről eddig nem szólt a fáma. Hiába na, az emberi találékonyság határai végtelenek, pláne, ha csalásról van szó.
És a dolog pikantériája, hogy mindez a közszolgálati rádiónál történt meg. Amelyet alig néhány napja a hírkommentátorok függetlenségének elveszejtésétől féltettek amiatt, hogy a parlament – minden bizonnyal egy eléggé át nem gondolt döntéssel – eltörölte a tévé- és rádióilletéket. Pedig hát nem is kell olyan nagyon félteni a rádiót a pénztelenségtől, csupán át kellene nézni a felsőbb szintű alkalmazottak fizetési listáját. Úgy lehet, akadna ott még más érdekesség is.