Leonard Norman Cohen néven a kanadai Montrealban született 1934. szeptember 21-én egy lengyel-litván eredetű, középosztálybeli zsidó családban. Kilencéves volt, amikor mérnök és kereskedő apja meghalt, az utána maradt pénzből fejezhette be tanulmányait. A montreali McGill és a New York-i Columbia Egyetemen tanult, első verseskötete még egyetemista korában jelent meg, de ebből alig fogytak a példányok. Tizenévesen kezdett gitározni, előbb csak azért, hogy a lányokat lenyűgözze, később country-folk együttese volt. 1961-ben megjelent második kötete után már elismert költőnek számított, jövedelméből és különféle ösztöndíjakból kényelmesen élt, beutazta a világot, több évet töltött egy görög szigetre visszavonulva, csak az írással foglalkozva. Ekkor született két regénye – A kedvenc játék és a Szépséges lúzerek (azóta magyarul is megjelentek) –, utóbbiért egyenesen James Joyce-hoz hasonlították. Az évek során rendszeresen publikált versesköteteket, irodalmi munkásságáért 2011-ben megkapta az Asztúria hercege díjat.
Ekkoriban kezdett ismét zenével foglalkozni. Az Egyesült Államokba költözött, egy ideig a countryzene Mekkájának számító Nashville-ben élt. A jellegzetes bariton hangú költő-énekes neve akkor lett széles körben ismert, amikor Judy Collins műsorára tűzte Suzanne című dalát. Collins nógatására lépett fel hosszú idő után újra, előadóként 1967-ben a híres Newporti Folk Fesztiválon. A közönség soraiban ott volt a Columbia kiadó producere is, aki azonnal szerződtette, s nem sokkal később megjelent első lemeze, a The Songs of Leonard Cohen. A képzetlen, de jellegzetes hang, a melankolikus, személyes szövegek megkapó egységet alkottak, a lemez sikeresnek bizonyult. Cohen az írással sem hagyott fel, összegyűjtött verseiért megkapta a legmagasabb kanadai irodalmi kitüntetést, amit visszautasított. Második lemeze, a Songs from a Room még melankolikusabb, ezen található a Bird on a Wire és a The Partisan. Harmincöt évesen került a legnagyobb sztárok közé. Lemezei két-három évente jelentek meg, a Songs of Love and Hate (1971), a New Skin for the Old Ceremony (1974) és a Death of a Ladies’ Man (1977). Ezen már Phil Spector producerrel dolgozott együtt, így a dalok kissé poposabbak, gazdagabb hangszerelésűek lettek. Az 1979-es Recent Songs című albumot öt év hallgatás követte, majd 1984-ben megjelent a Various Positions, ezen található talán legismertebb és legtöbbször feldolgozott dala, a Hallelujah. Az 1988-as I’m Your Man gyökeres változást mutat: a fő hangszer a szintetizátor lett, s a dalszövegekben több a társadalmi mondandó, és fekete humort is tartalmaznak.
1994-ben, a két évvel korábban megjelent The Future turnéja után egy zen buddhista központba vonult vissza. A következő öt évet a világtól elzárkózva, meditálással töltötte, 1996-ban rinzai zen buddhista szerzetessé szentelték, felvette a Jikan nevet, ami azt jelenti: a csöndes. Visszatérve újabb albumokkal örvendeztette meg rajongóit, a 2001-es Ten New Songsnak, amelyet a vele 1979 óta dolgozó Sharon Robinson énekesnővel készített, emlékezetes dala a Boogie Street és az In My Secret Life. 2004-ben adta ki pályafutásának egyik legkülönösebb és legszemélyesebb lemezét, a Dear Heathert.
A jóval a hetvenen túl járó költő-énekes 2008-ban, miután beválasztották a Rock Dicsőségcsarnokába, világ körüli turnéra indult, amire megrendült anyagi helyzete miatt volt szüksége, menedzsere ugyanis szinte minden pénzét ellopta. 2009 augusztusában a zsúfolásig megtelt budapesti Sportarénában is fellépett, hatalmas sikerrel, a koncertkörútról lemez és DVD is készült. A turné közepén kapta meg a Grammy-életműdíjat, a Columbia kiadó pedig egy dobozban jelentette meg összes addigi lemezét. A 2012-ben megjelent, első korszakát idéző Old Ideas tizenegy országban lett listavezető, a rockzene történetében valószínűleg példátlan, hogy egy hetvenhét éves előadó lemeze az első helyig jusson. Tizenharmadik albuma, a Popular Problems nyolcvanadik születésnapjához időzítve jelent meg 2014-ben, a saját szavai szerint már a halálra készülő idős bárd utolsó lemeze, a You Want It Darker mindössze három héttel ezelőtt, október 21-én látott napvilágot.

Leonard Cohen az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb költője volt, bár rockelőadóként tartották számon, akárcsak a közelmúltban Nobel-díjat kapott Bob Dylant – mondta Fábri Péter szövegíró, író, költő. Fábri Péter 1998-ban Cohen tíz ismert dalát ültette át magyarra; az Engem vársz című lemezt Kern András énekelte fel. „Cohen költőnek indult, sőt, fiatalon sikereket ért el verseivel. A világ nagy szerencséje, hogy ez a tehetséges költő ilyen fantasztikus előadó is volt. Érzésem szerint a zenéje a költészetét szolgálta, más szövegekkel ezek a dalok minden bizonnyal nem hatottak volna ugyanolyan erősen” – fogalmazott Fábri Péter. Kiemelte, hogy Leonard Cohen szövegvilágában a váratlanság volt a legfontosabb elem, hiszen egészen meghökkentő asszociációkat használt, de ezt az evidencia erejével tette. „Felszabadító erejű volt a szövegeit fordítani, rám mint eredeti dalok írójára is komolyan hatott, elsősorban abban, hogy mennyi mindent szabad.” Fábri Péter kitért arra is, hogy bár Cohen buddhista is volt, kulturálisan azonosult zsidóságával, dalaira egészen régi zsidó szövegek is hatottak. Felidézte, hogy Cohen szövegeinek magyarítása során hű maradt az eredeti gondolatvilághoz, csak annyi változott, hogy az amerikai környezetet pestire ültette át. Így lett a Chelsea Hotelből Gellért Szálló, a First We Take Manhattanből pedig Most először Pestet.