Nem közvetlenül és nem azonnal, de bizonyos fokig a mi életünkre is kihat majd az amerikai elnökválasztás, és Romániában élő magyarokként bennünket elsősorban az érdekel, hogy Donald Trump hoz-e valamiféle változást az Egyesült Államok külpolitikájában, főként az Oroszországgal való kapcsolatban, de fontos számunkra általában az Európai Unióhoz fűződő viszony, az Észak-atlanti Szövetség további sorsa, illetve Washingtonnak a bukaresti és a budapesti kormány iránti magatartása is.
Az Oroszországgal való kapcsolat alakulása azért, mert az Obama-adminisztráció utolsó éveiben elsősorban Krím annexiója és az ukrajnai háború nyomán meglehetősen feszültté, kiélezetté vált Moszkva és Washington viszonya. Kőkemény odamondások, gazdasági szankciók, általános bizalmatlanság, már-már hidegháborús hangulat és környezet alakult ki, amely sem gazdasági, sem biztonsági szempontból nem kedvez Kelet-Közép-Európa, és benne Románia számára. Akkor sem kedvez, ha az Egyesült Államok stratégiai partnereként és a rakétapajzs Deveselura telepített elemei miatt Románia kitüntetett figyelemben részesült a tengerentúli nagyhatalomtól: bármekkora biztonságot jelent is egy védelmi célú rakétaelhárítási rendszer, a legjobb mégiscsak az, ha sosem kell majd használni. Biztonsági szempontból tehát számunkra az lenne a jó, ha a két nagyhatalom közötti feszültség enyhülne – s bár Trumpnak a kampány idején hangoztatott kijelentéseit érdemes kellő óvatossággal kezelni, illetve a republikánusok sem éppen oroszbarátságukról híresek, talán mégiscsak javulhat a helyzet, ha új lakó költözik a Fehér Házba.
Ami Amerika Európai Unióhoz fűződő viszonyát illeti, nagy változásra aligha kell számítanunk, az európai állam- és kormányfők aggodalmai sem annyira Trump várható intézkedéseiről szólnak, sokkal inkább saját, meglehetősen törékeny belpolitikai helyzetükről. A NATO-val kapcsolatos apokaliptikus víziók Trump azon kijelentéséből indulnak ki, hogy Amerika nem védi meg automatikusan azokat a szövetségeseit, amelyek nem áldoznak pénz saját védelmükre – csakhogy ez voltaképpen nem más, mint az Obama-kormányzatnak az elmúlt időszakban egyre határozottabban hangoztatott követeléseinek folytatása, éspedig hogy a 2014-es NATO-csúcson elfogadott döntés értelmében minden tagállam áldozza nemzeti össztermékének legalább két százalékát védelmi kiadásokra.
Az sem közömbös számunkra, milyen a viszony Budapest és Washington között, és hogy az eddigi kioktató, a demokratikusan megválasztott magyar kormányt minduntalan megleckéztetni próbáló magatartás helyett valódi partnerségre törekszik-e majd az amerikai vezetés. Hillary Clinton megválasztása esetén aligha változott volna bármi is, ezért Trump győzelme nagyobb esélyt jelent egy tisztességesebb magyar–amerikai kapcsolatra. A jobb együttműködés pedig talán a Romániában élő magyar közösség helyzetének pontosabb megértésében, megértetésében is segíthet.