Van, aki szerint a nyugati civilizáció védőbástyája leszünk (már megint), és olyan is akad, aki attól tart, hogy elnyelik a százéves születésnapjára készülő Romániát a fejlemények. Dan Tăpălagă, a Hotnews vezércikkírója szerint ezért kell Bukarestnek mielőbb leszerelnie „az etnikai bombát” (dehogyis azért, mert 1918-ban megígérték, ami alanyi jogon járna) és teljesítenie a határai között élő magyarok követeléseit, mégpedig nem papíron, hanem a valóságban, maximálisan kiadva részünket a hatalomból, a gazdaságból, fejlesztésből, szimbólumhasználatból. Természetesen azért is aggódik – nem ő egyedül –, hogy nálunk is a visszahúzó erők kerekednek felül, hiszen a pártok a nyerőnek tűnő irányvonalakat próbálják meglovagolni, a nacionalizmus, euroszkepticimus terjed, konzervativizmus az ortodox egyházban is van, a korrupció és a gyenge állam pedig meg­annyi tárt kapu az orosz propagandának.
Mikor már az ötödik hasonló eszmefuttatást olvassa az ember, akkor feláll és kinéz az ablakon, hogy vajon lát-e az utca végén orosz tankot közeledni. Igaz, Európa innenső felében megtörtént már, nem is egyszer, a legutóbbira még élő tanúk is emlékeznek, és valóban nem örvendetes, ha valahol az emberek többsége mégis Moszkva árnyékába szeretne húzódni. Ennek megvannak az okai, de azért riogatni nem kell. Béke van, az új oroszbarát elnökök hatásköre országukban is korlátozott, senki sem akarja Romániát lerohanni és szétdarabolni. A jövőt persze nem ismerjük, sok minden történhet, de itt minden politikai erő nyugati irányba húz, és ha Bukarest rendbe szedi a saját szénáját – megerősíti intézményeit, hitelessé teszi igazságszolgáltatását, tisztességes politikusokat állít a kormányzáshoz, lefaragja a korrupciót, gátat vet a leginkább más zavarok eltakarására szolgáló nacionalizmusnak, és igen, megadja a 98 éve csak ígért kisebbségi jogokat –, saját polgárai mellett a térségnek is stabilitást biztosíthat. Ebbe az irányba kell menekülni, és minél hamarabb belátják ezt a Dâmboviţa partján, annál kisebb a valószínűsége a hátraarcnak.