Felmenőimnek, a Bodoki Hentereknek nyomát keresve vezettek a szálak a magyarországi Gyulára, ahol nemcsak életművüket ismertem meg, hanem sírjukra is virágot helyeztem. A Bodoki Henterek ősei a háromszéki szabadságharc hősei voltak, egy „vízépítő Henter mérnök” – a Bodoki Henter Károly – pedig névadója lett a most felújított központi iskolának. A polgármester sorolja: „Kicseréltük az iskolaépületen a cserépfödémet, a nyílászárókat, a padlózatot, elvégeztük a belső-külső meszelést, festést, a külső szigetelésre pedig hamarosan pályázatot szeretnénk benyújtani. Napelemes felszerelésre pályáztunk a bodoki sportcsarnok és az oltszemi kezelőközpont épületeire azzal a céllal, hogy tűzifát spóroljunk, és nyáron is meleg fürdővizet tudjunk szolgáltatni az azt igénylőknek.”
Hamarosan napvilágot lát a Háromszék Vármegye Kiadó által megjelentetett Bodok sorozatkötet, amely rögzíti a településhez kapcsolódó emlékeket-eseményeket.
– Sajnos, még nem láttuk a kötetet, november 23-án délután tartjuk helyi bemutatóját. Örvendünk, hogy végre nyomdafesték őrzi a település múltját, s bár írások, cikkek, falufüzet eddig is jelent meg, a szintézis hiánypótló – hangsúlyozta a községvezető.

Oltszemen
Bizonyára még Oltfejben sem jutott el mindenhova a hír, hogy nem kis kutatómunka révén a községi elöljáró nyomára akadt az oltszemi Mikes-kastély mellett működő egykori Schmutzler-féle lovarda hátasló-vérvonalának, és ennek génbirtokló két sárga kanca csikója már az önkormányzat oltszemi istállójában, megkülönböztetett gondozás mellett ropogtatja a friss szénát.
– Kelemen Attila parlamenti képviselőtől tudtam meg, hogy Magyarországon létezik egy olyan hátasló-vérvonal, amely innen, Oltszemről indult ki, s hogy Füzesgyarmaton találhatóak még ezt hordozó egyedek. Ezekkel az általa kitenyésztett lovakkal versenyzett Emil Schmutz­ler, az oltszemi kastély utolsó örökös-tulajdonosa 1928-ban az amszterdami olimpiai játékokon. Az oltszemi Lobogó nevű fedezőmént 1939-ben a Komárom-Esztergom megyei Kisbérre, a mai magyar lótenyész­tés fellegvárába szállították, ott születtek leszármazottjai, a Lobogó 2, Lobogó 3 és a Rádiházi nevű törzskönyvezettek.
Nem volt könnyű a vérvonal további követése, de szerencsére élnek ott olyan törzskönyvvezető szakemberek, akik annyi év után is elő tudták venni a törzsvonal egyedeinek fejlapjait, és pontosan meg tudták mutatni, hogy milyen kacskaringós és hosszú volt a faj fedezőmének útja Oltszemtől Füzesgyarmatig. Felette nemes cselekedet volt az, hogy egy, a lovakat szerető magyar vállalkozócsoport a Maxim Bájos és a Fernándo Kedves nevű sárga csikókat megvásárolta és odaadományozta a bodoki köz­ségvezetésnek. Így a vérvonal kacskaringós, érdekes története bő 70 esztendő után visszakanyarodhatott Oltszemre. A polgármesteri hivatal falának egy részén fényképeken és törzslap-másolatokon lehet követni az elmondottakat. Ezek láttán-hallatán már e sorok írójának sem lehetetlen elképzelni, miként lesz az oltszemi fundus a háromszéki lovasversenyek egyik majdani központja, az önkormányzat terveiben ugyanis szerepel az Olt lankáján álló kezelőközpont övezetében egy nemzetközi előírásoknak megfelelő lovaspálya megépítése.

Zalánban
A bodoki önkormányzat minden település lakói számára kis falufüzetben rögzítette, hogy milyen ígéretet tett a tavaly, illetve mi és mennyi valósult meg abból, mennyit költött a faluháza az adófizetők pénzéből, s mennyivel kellett azt valamilyen forrásból pótolni. Így derült ki, hogy a 640 lelket számláló Zalánban elkészült a rég óhajtott alszegi híd, egy új ravatalozóház, de az is, hogy a bürokrácia miatt késik a bekötőút építése és aszfaltozása, versenytárgyalás előtt állnak ugyan, de kora tavasz előtt nem foghatnak neki.
– A ravatalozót az AT-studio tervei alapján, megspórolt saját pénzünkből építettük fel Zalánban rekordidő alatt – részletezte Fodor István –, a területet pedig a műemlék templommal szemben a helybeli református egyházközség biztosította. A kivitelező háromszéki cég volt. A gondok-bajok nálunk is újratermelik magukat. Zalánban támfalat és még egy hidat kell építenünk a Suta felé, rendezni kell az iskola környékén a területet. Tulajdonképpen hamarabb akartunk ravatalozót építtetni Oltszemen, mivel a halottas menetet ki akartuk iktatni a falun áthaladó útról, de ott bonyolultabb volt a terület tulajdonjogának véglegesítése, megkésett a református egyházközség, így kerülte meg a szekér a lovat, s megépült az Zalánban.
Zalánnál maradva el kell mondanunk, hogy Gocsmán Sándor református lelkipásztor nyugalomba vonulása után Szász Istvánt hívta meg és választotta meg egyhangúlag az 510 lelkes gyülekezet. A fiatal családos lelkész a Brassó megyei Kóbor szórványában szolgált három évig, majd Bitára került, ahol folytatta a kultúrház munkálatai, kicserélték a nyílászárókat, villanymeghajtásra szerelték a harangokat, borvízkutat építettek, dalcsoportot szervezett, és beszolgált a szacsvai gyülekezetbe is. Összesen hétéves szolgálat után lett – apai-nagyapai ágon lelkész család tagjaként – Zalán lelkipásztora.
– Ablakokat akarunk cserélni itt, a parókián, fel szeretnénk újítani az imaházat, soron van a templom külső-belső tatarozása. Rendeződnek az eklézsia birtokviszonyai is. Most kaptunk vissza 35 hektárnyi egyházi tulajdonban levő legelőt, és folyamatban ugyanennyi egyházi erdőjuss visszaszolgáltatása.