Onnan inspirálódhatott, hogy látta, az ukránok is az unióhoz való közeledésben bíztak hajdan, amikor Kijevben a nép elfoglalta a Majdant (a teret), abban reménykedve, majdan nekik is víg életük lesz. Leváltották a régi oroszbarát elnököt, választottak maguknak egy új Európa-pártit. Errefel az oroszok elvették tőlük Krímet, és csapataik még ott tüzeskednek néhány ukrán régióban, amelyek sorsa bizonytalan. Életszínvonaluk a változások után sem eget verő, sőt. Igor Moldovát föderalizálni szándékszik, és Transznisztriának különleges státust óhajt biztosítani annak ellenére, hogy az alkotmányuk szerint az is egységes állam, mint Románia. Ahhoz is ragaszkodik, hogy országában nem román, hanem moldovai nyelven beszélnek. A végén még Moldvát is követelni fogja, és föderációja részévé teszi, mivel az ott élők szerinte nem is románul, hanem szintén moldovaiul ejtik a szót, akárcsak honfitársai.
Iohannis elnök tudomásul vette, nyugtázta az ottani választások eredményét, üzent az új államfőnek, anélkül, hogy nevén nevezte volna vagy gratulált volna neki. Volt miniszterelnökünk, Victor Ponta szerint viszont éppen Iohannis hibás a kialakult helyzetért, mert egyszer sem látogatott Moldovába igényt bejelenteni, sőt, közölte: nem avatkozik a választásokba. Bezzeg, ha Pontát választottuk volna itt elnöknek, ő a szociáldemokraták választási csalási tapasztalatait bőven kamatoztatta volna, akkor pedig Igor veszít, és most nem feszít, mint topmodellben a fuszulykaleves. A Pruton túli választók elég hálátlanok voltak ezzel a választásukkal, amikor tudják, mi nem ilyen lovat, illetve elnököt akartunk. Hát potyára adtuk nekik a 150 millió eurós kölcsön első, 60 milliós részletét?
S mintha ez a csalódás egymaga nem lenne elég, ráadásul a bolgárok is egy oroszbarát volt katonai parancsnokot, Rumen Radevet választották meg maguknak elnökül.
Másik szomszédunk, Szerbia ingadozik az unió és Oroszország között, mint középparaszt kollektivizáláskor. Egy kis falut Dél-Szerbiában a Putyin iránti tiszteletből Putyinovónak kereszteltek át. Kedvenc italuk a Putyinovka.
Orbán Viktor is korrekt viszonyt ápol Putyinnal, és az oroszokkal üzletel. Orosz kölcsönpénzen fejleszti a paksi atomerőművet és az orosz–magyar barátságot. Most, hogy már rég hazahúztak, nem mondja: Ruszkik, haza! A szlovák miniszterelnök, Robert Fico az Oroszország elleni szankciók megszüntetését kéri, a cseh elnök szintén Kreml-barát. Ők is elfeledték a szovjet hadsereg náluk tett 1968-as munkalátogatását. Ukrajnában unióbarát a kormány és az elnök, de a lakosság nagy része a ruszkikhoz húz.
Ha a térképre nézünk, láthatjuk, hogy Romániát úgy veszik csupa ellenséges országok körül, mint a két világháború között Magyarországot a kisantant államai. Ráadásul nagy barátunk, az Egyesült Államok új elnöke is mintha bratyizna Putyinnal. Telefonon már meg is egyeztek, hogy javítják kapcsolataikat. Nagy összeborulás esetén a végén még a deveselui rakétapajzsot is elvihetik tőlünk, és akkor ki véd meg minket a szomszédoktól? Bulgáriának bizonyosan Dobrudzsára fáj a foga. A szerbek Bánátot szeretnék, hiszen az első világháború után is maguknak akarták. Magyarország természetesen Erdélyt óhajtaná megkaparintani.
Ezek után attól is tarthatunk, hogy Trump és Putyin aláír egy újabb olyan szerződést, mint amilyen a Ribbentrop–Molotov-paktum volt, annyi különbséggel, hogy az csak Besszarábiát vette el Romániától és csatolta a Szovjetunióhoz, míg egy újabb egyezség alapján, orosz segédlettel, esetleg egész Romániát az oroszbarát Moldovai Köztársasághoz csatolhatják.