Két nagy, biztos bejutó pártunk van. Először is arra gondoltam, a Dragnea vezette vérvörös, szociáldemokrata Ponta-pártot választom, mert úgy néz ki, ezek biztos győztesek. A nyerővel lenni jó és jövedelmező. Hátha valami hasznom lesz belőle. Bár kissé félek, hogy a haszonhúzás fejében esetleg belekevernek valami korrupcióba, mert abban nagy gyakorlatra tettek szert. Sajnos, nekik nem sok esélyük van a kormányalakításra, mert fővezérük, a felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt Dragnea és több illusztris emberük ellen is folyik bűnvádi eljárás. Iohannis kerek perec megmondta, márpedig ilyeneket nem nevez ki miniszterelnöknek. Ha rájuk szavazok, mivel nem lesz más, még akár nekem is esélyem lehet kormányalakításra, hacsak addig nem csap le rám is a korrupcióellenes ügyészség. Bár az is lehet, nem Iohannis nevesíti a miniszterelnököt, mert őt is lemondatják, mivel nem tiszteli eléggé a román műemlékeket. Ő ugyanis Zsilvásáron jártában leheppent a világhírű szobrászművész, Brâncuşi A hallgatás asztalának egyik székére. Ezért aztán Ponta igen megfeddte: A hallgatás asztalánál nem esznek még szebeni szalámit sem, A csók kapuját nem csukják be, és A végtelen oszlopra nem terítenek szárítani való ruhát. Ezek után műemlékgyalázás miatt akár népszavazást is ki lehet írni az elnök leváltásáról.
A másik párt, amelyre szavazhatok, az a liberális. Azért adnám rá voksomat, mert szép női vezetője van, nem egy akármilyen Lina, hanem Alina, és a szép nőket mindig is szerettem. Ennek az a veszélye, hogy kormányra kerüléséhez több szövetségesre is szüksége lesz, és így a hatalom húsosfazekánál nagy lesz a tülekedés. Lehet, én már hozzá sem férek.
De egy kisebb pártot, Băsescu Népi Mozgalom Pártját is választhatom, mert régen, amikor őt tettük elnöknek, eljött hozzánk Székelyföldre. Ha mostani pártja ismét kormányra kerül, tárgyalhatunk vele, mint egykor Tusványoson az autonómiáról. Esetleg Szentgyörgyöt is útba ejtheti egy gulyásleves erejéig, és fehér asztal mellett egész másképp lehet egyezkedni. Van még egy-két kisebb párt, amelyik esélyes a parlamentbe kerüléshez, de még van idejük a kampányban szép ígéreteket tenni nekem.
Persze fennáll a veszélye annak, hogy potyára választom valamelyik román pártot, mert az RMDSZ mégis bejut a parlamentbe, és a végén még a kormányba is beveszik. Pedig Tőkés László szerint „azt mint gyakori kormánytényezőt súlyos felelősség terheli a jelenlegi siralmas romániai állapotokért...” Számomra érthetetlen módon a végén mégis odakanyarít: „...a mesterségesen kialakított mostani viszonyok között, lévén, hogy nincs más választásunk, mi, magyar választópolgárok kénytelenek leszünk szavazatainkkal az RMDSZ-t támogatni...” Persze feltételekkel. Vagyis hogy: „jelöltjei híven képviseljék Bukarestben a nemzeti önrendelkezés ügyét, és ne legyenek korruptak”. Így választások előtt mindezt megígérni gyerekjáték. Sajnos, az RMDSZ-ből kiábrándultak hatalmas tömegének most megtiltja az Orbán-kormány, hogy a választás szabadságával éljen, és a legújabb Tőkés-pártra, az Erdélyi Magyar Néppártra (EMNP) szavazzon. Ráadásul a fideszesek újabban az RMDSZ-nek kampányolnak, és az EMNP-t lebeszélték a megméretkezésről. Pedig annak egyik vezére, Toró T. Tibor, a végsőkig elmenvén, hajlandó lett volna tiszta egyedül a bukaresti politika bűzös bugyraiba aláereszkedni, de nem engedték meg még neki sem. Pedig ő még ott is erőt mutathatott volna fel. Sajnos mi, magyarok nem tudunk keménykedni, amikor kellene. Javasolnám, hogy alakítsunk egy pártot, mégpedig a KP-t, vagyis a Kommentelők Pártját azokból, akik a különféle újságok internetes oldalain vagy más társasági oldalakon szorgalmasan, hatékonyan tevékenykednek. Meggyőződésem, sokan vannak soraikban, akik nagy elszántsággal, halálmegvető bátorsággal, teljes mell- és szájbedobással harcolnának érettünk. Sokszor már vérüket sem kímélik, ami onnan is látszik, hogy többen közülük egészen véresszájúak.