A mai Kicsi Antal-iskola a második világégés idején hadikórházként működött, az itt elhunyt német katonákat és magyar honvédeket névtelen sírokba a sportcsarnok mögötti akácfák alatt temették el. Az emlékjelt Kövér György gidófalvi fafaragó készítette el, a Bethlen Gábor Alap támogatta rendezvényen a Történelmi Vitézi Rend kézdi- és sepsiszéki állománya is jelen volt.
Az avatóünnepséget megnyitó Nagy Gábor Levente, az egyesület elnöke hangoztatta:  „Amelyik népnek nincs múltja, annak nem lesz jövője, amelyik nép elfelejti a saját történelmét, azt a népet elfelejti a történelem, mi pedig nem szeretnénk történelmünket és hőseinket elfelejteni, még akkor sem, ha névtelen hősök, mint ahogy az itt eltemetett magyar és német katonák.” Könczei Andrea és Váradi Edina tanuló az alkalomhoz illő verset szavalt, majd Raffay Ernő budapesti történész, egyetemi tanár szólt az egybegyűltekhez, az erdélyi magyarság számára nagyon is időszerű összefogás, a közös érdek fontosságát hangsúlyozva. Daragus Attila, Torja polgármestere az összefogás szimbólumának nevezte a kopjafát, amelyet ezentúl minden esztendőben megkoszorúznak. Az emlékjelt Timár Zoltán feltorjai római katolikus plébános szentelte meg. Az ünnepség koszorúzással és himnuszaink eléneklésével zárult.