Farkas Réka
A különböző számvetésekkel többnyire az a gond, hogy papíron általában minden jobban mutat, mint a valóságban. Ilyesforma Dacian Cioloș éves mérlege is, számos sikerként elkönyvelt tétel egyelőre nem vagy csak alig látható, érzékelhető. Egy év persze nagyon rövid idő, nemcsak bejáratni, de még elindítani is az újításokat.
Hitelesebb lett volna a miniszterelnöki beszámoló, ha nem újabb mandátumot kívánna megalapozni, nem kampányban készül, így viszont inkább propagandának hat. Huszonhat oldalon összegezték a kormány tagjai mindazt, amit sikerült megvalósítaniuk, és ma már egyértelműen láthatjuk, az átvételkor hatalmas káosz és fejetlenség uralkodott mindenhol, az oly sokat dicsért Ponta-kabinet alapos zűrzavart hagyott maga mögött. Szomorú példája ennek az infrastruktúra-fejlesztés, hisz kiderült: egyetlen sztrádaszakasz sem rendelkezett építési jóváhagyással, több tucat projekt kivitelezése megrekedt. Egyéves munka hozadéka: sikerült az építőtelepeket újra megnyitni és több szerződést is aláírni. Mindebből az egyszerű halandó mit sem érzékel, éppen olyan keserves dolog ma autózni, mint tavaly.
A bürokráciacsökkentés beindult, itt-ott talán tetten érhető, ám sok esetben változatlan a helyzet, Isten malmai lassan őrölnek, sok idő kell, míg a bukaresti szándék vidékre is legyűrűzik. Az egészségügyi biztosító éppen úgy kéri a kifizetési igazolást, mint egy esztendeje, a pénzügynél egy hét alatt, sorban állások után állítják ki a papírt, mely egyetlen gombnyomásra rendelkezésükre áll, a rendőrségi büntetések kifizetéséről szóló igazolást pedig ugyanúgy el kell vinni az őrsre, mint korábban.
Nőtt a minimálbér, az állami alkalmazottak fizetése, ám jóformán semmit nem emelkedett a magánszférában dolgozóké, tehát az általános adatok, például hogy 12 százalékkal magasabb a háztartások bevétele, a lakosság jelentős százalékára nem érvényesek, és bizony ők egyáltalán nem látják oly fényesnek a helyzetet. Kérdés az is, mennyire sikerült valóban politikamentesíteni az állami apparátust, lám, SZDP-nek elkötelezett, sok viszályt, feszültséget szító prefektusunk helyén maradt, gond nélkül követheti a Pontáék idején kijelölt irányt, folytathatja áldatlan tevékenységét.
Dacian Cioloș már beiktatásakor leszögezte, csodákat ne várjanak tőle, egy esztendő kevésre elég, de szakértői csapatával megpróbál néhány dolgot rendbe tenni, pár reformot beindítani. Akadályozták munkájukat kívülről, belülről, hibát is követtek el bőséggel, mégis ez az év általános, de magyar szempontból is normálisabb, kiegyensúlyozottabb volt, mint az előzőek. És Romániában már ez sem kevés.
