Nem túl élénk – vélekedett a mostani választási kampányról Klaus Iohannis. Az államfő azt is megjegyezte, ez azt bizonyítja, Romániában szükséges a politikai osztály reformja, új és tapasztalt emberekre van szükség.
Reform, új és tapasztalt emberek – viszonylag rendszeresen visszatérő, főként választások tájékán emlegetett szavak, melyek aztán a mandátum megszerzése után valahogy feledésbe merülnek.
Hogy másfajta politikusok kellenének, régi óhaj, ám ha cserélődnek is olykor a nevek, lényegi változás ritkán történik. Persze, ez is viszonylagos, hiszen egyértelmű: az, hogy ma Iohannis és nem Ponta az ország államfője, a mindenkori lényegi változás lehetőségét is igazolja. A képviselőházat, a szenátust, a kormányhivatalt már jóval nehezebb lecserélni, ám a Cioloș-kabinet részben azt is mutatja, megvalósítható egy viszonylag kiegyensúlyozott kormányzás. Igazi áttörésről természetesen akkor beszélhetünk majd, amikor a politikai, gazdasági és társadalmi kérdések elfogadható rendezése mellett elhalványulnak az erdélyi, székelyföldi magyarságot érintő problémák és provokációk.
Tény, hogy a mostani választási kampányból körülményesen lehet kideríteni, mire is számíthat az esetleges decemberi szavazó. Egyrészt az országos viszonylatban halovány kampány nehezen ad fogódzókat a bizonytalanok számára – politikai elemzők szerint ugyanis ők jelentik a legfontosabb mozgósítható választói réteget –, másrészt, az elmúlt negyedszázadban oly mértékben erodálódott a politika eredményességébe vetett hit, hogy támogató voksokra csak igazán markáns, következetes és elkötelezett jelöltek számíthatnak. Jó, egyértelmű és tiszta üzenettel, nem mellébeszéléssel. Ugyanakkor igencsak kell meresztenie a szemét a közélet iránt érdeklődőnek, hogy észrevegye, valóban kampány van. Legalábbis, ha nagyon megkeresi, ez látszik a közösségi oldalakon, ám kérdéses, mennyire követik az efféle üzeneteket a vidéki vagy az idősebb, kevésbé internetfüggő választók. Legfennebb bekopogtat majd hozzájuk is egy-egy jelölt, s meggyőzi, érdemes rá voksolni. Az viszont kétségtelen: az államfő nem téved, amikor a kampány élénkségét elégtelennek találja, hiszen gyakorta úgy tűnik, mintha maguk a jelöltek is legalább annyira bizonytalanok lennének, mint a szavazók.
A legjobb persze az lenne, ha kampányidőszakban semmi mást nem kellene tenni, mint az elmúlt négy esztendő eredményeire hivatkozni. Azok jelenthetnék ugyanis a kampány igazi alapját, nem a mindenkori ígéretek. És az is elég lenne, ha felmutathatnák: az elmúlt időszakban, amikor ellenünk cselekedtek, megaláztak, tiltakoztak erővel és súllyal.