Olasz népmese
Élt Afrikában valamikor régen egy király, négy kedves, szép szál fiával. Egyetlen hibájuk volt csupán, hogy könnyelműen szórták a pénzt. Bölcs tanácsadók azt eszelték ki, hogy menjen mind a négy fiú világgá, szerencsét próbálni. Addig talán a király meg tudja tölteni újra a birodalom kincstárát. A négy testvér megállapodott egymással, hogy ahányan vannak, annyifelé mennek, és pontosan tíz év múlva találkoznak az apjuk udvarában.
Mind a négy királyfi föltette magában, hogy valamilyen mesterségben tökéletesíti magát. Pontosan tíz év múlva találkoztak apjuk udvarában, ahol a tanácsadóknak beszámoltak arról, hogy mivel töltötték idejüket.
– Én Párizsban valamennyi tudományt kitanultam – dicsekedett a legidősebb királyfi.
– Énbelőlem Szicíliában a leghíresebb vadász lett. Nálam jobban íjjal bánni senki sem tud! – folytatta a kisebbik.
– Katalóniában csak tolvajok élnek! – sajnálkozott a harmadik királyfi. – De a csenés, eltulajdonítás művészetét senki sem érti jobban nálam!
– Én pedig Genovában a hajóépítést sajátítottam el – számolt be a legkisebb királyfi. – Pompás vitorlásokat tudok építeni!
– Nagyszerű – kiáltott fel a legidősebb fiú. – Király édesapám, tanulmányaim során egy régi pergamenre bukkantam. Egy kincsekben gazdag szigetet ábrázol, melyen egy királykisasszony él egy sárkány fogságában. A kincs tulajdonképpen a sárkányé. Ha elmennénk erre a szigetre, és kiszabadítanánk a királykisasszonyt, hajónkat megrakhatnánk kincsekkel, és úgy térhetnénk vissza!
A legidősebb királyfi megépítette a hajót a legkisebb királyfi útmutatása alapján. Öccse elcsente a sárkány által őrzött aranyat, ezüstöt, gyémántot. A sárkány szerencsére éppen aludt, és a királykisasszony sem lármázta fel, hiszen örült, hogy megszabadulhatott a fogságból.
Amikor már fent volt mind a négy királyfi a hajón, a kinccsel és a királykisasszonnyal egyetemben, és a hajó, vitorláit kibontva elindult velük visszafelé a tengeren, akkor vették csak észre, hogy utánuk úszik a sárkány. Mindannyian roppant megijedtek. De a Szicíliában nevelkedett királyfi megnyugtatta őket:
– Ne féljetek, amíg engem láttok! – És fölemelve íját oly gyorsan lövöldözte a nyílvesszőket a sárkány felé, hogy az ijedtében megfordult és visszaúszott a szigetére.
De hogy a négy királyfi közül ki vette végül feleségül a gyönyörű szép királykisasszonyt, azt viszont nektek kell kitalálnotok, mert annak a pergamennek az alját, amin ezt a mesét találtam, lerágta egy mohó és bizonyára éhes egérke!
