A hivatalos ünnepség ez alkalommal is a városközponti ortodox katedrálisban lezajlott mise után az egyesülés menetével vette kezdetét, melyet népviseletbe öltözött lovasok vezettek fel, és egy 150 méter hosszú, fiatalok és idősek által hordozott román trikolór zárt. A felvonulók ez alkalommal is Ştefan cel Mare, Mihai Viteazul, Burebista, Decebal, Avram Iancu arcképeivel ellátott, a halhatatlan hősök feliratú fehér zászlókat is lobogtattak. A menet a már megszokott útvonalon érkezett a Mihai Viteazul térre, ahol a szakszervezetek művelődési házára kifeszített óriászászló árnyékában kezdetét vette a kulturális műsor Vasile Tămaş előpataki ortodox pópa irányításával, aki több kínos megállapítást is megengedett magának a fellépők bemutatása kapcsán. Nyitányként Tămaş a Trianon utáni Nagy Románia nosztalgiájának adott hangot, kijelentve: Bukovina, a Vajdaság, illetve Beszarábia (a Pruton túli testvérek) nélkül nem teljes a román nemzet, majd a nemzet és az ország pusztulására törő idegeneket említette (Mihai Eminescu soraival erősítve mondandóját), kik köztünk vannak, majd áttért Nyugat-Európa szidalmazásába, mely szerinte mindent elpusztít, amihez hozzáér, így a családot is, mely „egy nő és egy férfi közössége lehet csak egy ortodox román számára”. Tămaş úgy vélte: a román nép ellenáll minden külső, aljas ármánykodásnak, és megköszönte, illetve egy máramarosi példával érzékeltette a homoszexuálisokkal szembeni mélységes ellenszenvét. Az üzenetek szüneteiben az előpataki Voievozii Munţilor férfidalárda előadásában felcsendülő hazafias, népies dalok a román hősöket éltették, illetve több rendben is elhangzott: e föld örökké román (Sepsiszentgyörgy is). Az ortodox atya lelkes Éljen Nagy Románia szlogenjét – miként az egész műsort egyébként – elég lanyha érdeklődés fogadta a teret csak hellyel-közzel betöltő, mintegy kétezer ünneplő részéről.
Az ünnepség további része a himnusz eléneklését követően mérsékeltebb hangnemben folytatódott, az ortodox egyház képviselői a testvériségre, megbékélésre buzdító üzeneteket hangoztattak, egyikük egyenesen testvéreknek szólítva a magyarokat és a székelyeket (szó szerint), a „dicsőséges román néppel való” békés együttlétre szólított fel mindenkit. Sebastian Cucu prefektus, aki a sepsiszentgyörgyi hegyivadász-alakulat katonai tiszteletadását követően lépett a mikrofonhoz, egyrészt Dacian Cioloş kormányfő üzenetét tolmácsolta, majd reményét fejezte ki, hogy az ország minden polgára ünnepnek érzi e napot, közösen munkálkodnak a továbbiakban is az ország felemelkedése érdekében.
Az ünnepség a Mihai Viteazul-szoborcsoport megkoszorúzásával ért véget. A csoport egyik alakjának lábánál, illetve egyes ünneplők kezében egy kisebb kartonlapot lehetett látni, melyen három nyelven (román, angol, magyar) a következő üzenet volt olvasható: Elég a románok és a magyarok közötti gyűlöletből, mely csak a korrupt politikusoknak kedvez, a harmónia menti meg Romániát.